törékeny edény az emberi lélek. vigyázni kellene rá, nagyon, s tisztelni idejét a csendnek, a télnek.
de közben azért hinni: ha meghalni is hullanak földbe a magvak, tavasszal újra kihajtanak.
küszöbön átlépni hívás nélkül nem tudok, nem akarok. egy dolgot tehetek: itt vagyok, és itt is maradok.
nehogy elszalasszam a pillanatot, mikor résnyire nyílnak az ajtók.
találjon helyemen a perc, mikor szirmot bontanak a virágok.
legyek küszöbödön, készen, ha gyönyörűszép néma szíved - magától - beszélni kezd.
