Naplók.

Szeretem a naplóírás minden hagyományos és rendkívüli formáját. Szeretek hagyományos naplót írni rendkívüli módon, és rendkívülit egészen hagyományosan.
Szeretem a teleírt füzeteket. A blogot. Tizenkét éve írom! Szeretem az instagram fényképeit. Újabban lenyűgöz, hogy a story funkcióval egy nap után el is tűnnek az oda feltöltött fotók. Van, amit megőrzünk, van, amit elengedünk. Mindig új élmények jönnek, mindig továbbmegyünk - ez is fontos gondolat.
Szeretem a növényeimet, a könyveimet, mindegyikhez fűződik egy-egy történet. Tudom, kitől kaptam, mikor vettem, miért és hol.

Múlt héten kávézni voltam néhány baráttal. Az asztalunk szép, régimódi abrosszal volt leterítve, s én lefotóztam, magammal hoztam a hímzett rózsák mintáját.
Itthon támadt egy ötletem. Egy hímzést szerettem volna készíteni nekünk, lányoknak, a fürdőszobába. A tükör mellé közvetlenül, egy reggeli üzenetet: Jó reggelt, szépségem! Apróság, de úgy magával ragadott, úgy belemerültem, hogy még az ebédfőzést is elfelejtettem. A gyerekek sütöttek maguknak rántottát, főztek spagettit. Hagytak alkotni.

A varrás nem lett tökéletes, de én mégis szeretem.
Mindig eszembe fogja juttatni a barátaimmal töltött téli délutánt. A kávéscsésze mellé helyezett apró süteményt. A kedvességet, a nevetést. Hazafelé autózva a dombok kontúrját, s hogy sokadjára is milyen gyönyörűnek láttam messziről megpillantva a falunk kivilágított templomának látványát.
Eszembe fogja juttatni, nem csak azért vagyok fontos, mert én szoktam főzni az ebédet. Nem csak azért, mert hasznos dolgokat végzek a ház körül.

Ez a kis rózsa több, mint egy kedves ötlet: utamon ez is szívbéli emlék, vászonra hímzett naplóbejegyzés.