Thursday, February 21, 2019

Utak.

Néha eltévedünk az egymáshoz vezető utakon. Nem értjük egymást, vagy ha igen, akkor félre. Néha nem oda érkezünk, ahova elindultunk.
Az utak bonyolultak, és nincs térkép. Behavazódnak, benövi őket a gaz, elfelejtődnek, járhatatlanná válnak, egyirányúvá, zsákutcává vagy inkább autópályához hasonlóvá ebben a rohanó világban, száguldozik el egymás mellett a sok magányos autós.

Mikor a jelen pillanat túl fájdalmas és zavaros ahhoz, hogy itt akarjunk időzni, a múltban keresünk járható ösvényt. A régi időkről kérdezek, hímzésekről, emlékekről. Őszintén tanulni akarok. Elővesszük az összes kézimunkát, nem először, nem is utoljára. Mert amikor ezek készültek, még minden fényes volt, és érthető. Ezért ha a jelenben eltévedünk, oda megyünk vissza, reményt meríteni a jövőhöz.

Hiszek az utakban. Hogy előbb-utóbb hazatalálunk. Egyszer megérkezünk. A hó tavasszal elolvad, az irányok még megváltozhatnak, s az autópályák mentén levő benzinkútaknál megpihenve talán lesz kivel majd meginni egy csésze kávét.

Aki a saját szívében békére talál, az a környezetében is létrehozza előbb-utóbb. Megtalálja a módját. Megtalálja az utat, s ha mégsem, saját maga tapossa ki - a szépség, a szeretet és elismerés útjait.

9 comments:

Piroska said...

Gyönyörűek!!! Mamától megtanulod, átveszed a múltból és továbbadod a jövőbe... hátha majd egyszer... valamikor... nekem is megmutatod...

Lele said...

Még jó, hogy van akihez forduljál régi kézimunkák útán nézni, kérdezni, tanulni 💓 ... Szorgalmas kezeket, nyitott szivet és éber tudatot kívánok!

Anonymous said...

Olyan nekem ez az írásod, mint egy csésze kávé az autópálya melletti benzinkúton.����
Bogi

Adina said...
This comment has been removed by the author.
Adina said...

Nagyon szép bejegyzés, gyönyörű munkák és gondolatok! Köszönöm.

Adina said...

Nagyon szép bejegyzés, gyönyörű munkák és gondolatok! Köszönöm.

Julianna said...

Régen,talán azért nem jártak pshihológushoz az asszonyok,mert belehímezték a fájdalmukat ilyen terítőkbe.És megnyugodott a lelkük.(szerintem)

Tipitá said...

Emlékszem, gyerekkoromban, Édesanyám minden este hímzett. Keresztszemest vagy kalocsait. Ez volt a hobbija, kikapcsolódása. Munka után, lefekvés előtt, tévézés (tévé hallgatás) közben. Boldogan használom a terítőit.

Anonymous said...

Köszönöm hogy ilyen szépeket írsz. Sokat jelent nekem. H.