Ha arra vonatkozik, mi az, ami nem tetszik, amit nem szeretek, amihez nem értek, amit jószántamból soha nem választanék, az inkább - veszem észre - korlátoz. Beskatulyáz. Pedig az élet eléggé komplex. Érdekes. Édes és kedves, s tele van meglepetésekkel, változásokkal.
Egészen apró, említésre sem méltó dolgokban - de attól még természetesen megemlítem őket - próbálom ezt a szűkösségét tágítani a világomnak.
A túloldalon mindig találok valami szépet.
Például.
Egész életemben sose szerettem bolhapiacra járni. Sose találtam ott semmi jót, nekem kellőt. Voltak szemeim, mégsem láttam a sok kincset. Merthogy- mondogattam - nem vagyok az a bolhapiacos típus.
Idén csoda történt! A szemeimen levő hályog lehullt. Látok. Időnként veszem a sárga vászonszatyrot, a kis virágmintás, aprópénzes pénztárcát és elmegyek a vásárba. Nézelődök. Soha nem alkudozom, képtelen vagyok rá. Kincsekre vadászok. S mindig találok valamit.
Például.
Fonalat, könyvet, teáskannát, mert nincs itthon még elég, s legutóbb, amire már időtlen idők óta vágytam! - egy angol nyelvű Scrabble-t. Már csak találnom kell valakit, aki tud és hajlandó is velem játszani.
És ti? Milyen kőbe vésett szabályt, kijelentést tudnátok csak úgy, a játék kedvéért félretenni? Miért nem lehetne hagyni az életet, csak úgy, hogy meglepjen egy kicsit? Lasst euch einfach überraschen.
6 comments:
Nem szeretek, hétvégén késő estig, akár éjjel 2- ig, filmet nézni. Régen egyenesen bosszantott ha a párom ezt tette. Én inkább szeretek egy könyv világába elmerülni... mostanában, viszont, ha talál egy jó családi filmet, az ő kedvéért, megnézem :)
... én pedig imádok bolhapiacra járni :) mindig úgy érzem van ott nekem valami ‘kincs’...
Ha húgomékhoz megyünk, egy vasárnap biztosan ellátogatok egyre, de az is lehet, hogy két vasárnap is :)
Én például,régen, el sem tudtam volna képzelni magamról,hogy valaha beengedek egy kiskutyát a házamba(nem vagyok egy nagy állatbarátt).Aztán csodák csodája a kamasz lánykám kedvéért,folytonos kérlelésére mégis,beadtam a derekam és vettem neki egy szobakutyát(úgy 7 évvel ezelőtt,ami persze rám maradt,mert ő férjhez ment:)
Engem érdekelne hogy ki olvassa Marquez könyvét,és Éva-t?
Ha te olvasod,kíváncsi vagyok a véleményedre,mert nálam is tervben vannak.
Köszönöm szépen,
Judith
Én szívesen játszanék! Nekem sincs kivel... az egyik kedvenc társasom :)
Én a turkálókkal voltam így, aztán anyósom hatására én is ráéreztem a technikájára. :)
:) Köszönöm nektek!
Judith, a két könyvet én tervezem olvasni, talán majd a hosszú téli estéken lesz időm rájuk.
Én a futással voltam így, hog h van valami, ami nálam lehetetlen, és elképzelhetetlen, mert tökéletesen alkalmatlan vagyok rá, akkor a futás azt, de kiderült, hogy sokkal többre vagyok képes, mint hittem, és hogy igenis nekem való.
Post a Comment