Szépség.

Felfoghatatlan, meghatározhatatlan.
Bárhol megtalálható.
Égen és földön, rendben és káoszban, örömben és bánatban, mosolyban és sírásban, betegségben és egészségben, jóban és rosszban, várva, váratlanul.
Míg a ruhákat teregettem ma reggel, észrevettem az utolsó rózsákat a már szinte csupasz kertben.
Némelyik már rég odaadta önmagát, már elhullatta szinte összes szirmát.
Némelyik még erős, javában virágzik, illatozik.
Némelyik még csak ígéret, még előtte a jövő.
Csokromban mindegyiknek helye van. 
Úgy döntöttem, behozom őket. Hirtelen fagy nehogy tönkretegye őket, hadd díszítsék inkább a konyhámat.
A szépség mint fogalom, tulajdonképpen meghatározhatatlan. Felfoghatatlan, mint a szeretet, a naplemente, a megváltás, mint a harmat, vagy egy könnycsepp, vagy a végtelen.
Néha pedig, csak egyetlen pillanatra, de megtekinthető, felismerhető, átélhető, néha elfér egyetlen befőttesüvegben, elfér a tenyeremben.