Tele van kincsekkel az erdő. Színnel, friss illattal, a fák közé belopakodó napsugárral. Soha nem jövök haza üres kézzel, üres szívvel. Soha nem érzem olyan élőnek magam, mint mikor korán reggel járunk egyet a kutyával a még harmatos ösvényeken.
Időnként viszek magammal egy ollót s összeállítok egy csokrot abból, ami éppen van. Hazahozom a természet egy-egy darabkáját, virágokat, apró csipkebogyó ágat, berkenyét, fenyőtobozt, rozsdaszínű pajzsikát, s egyet azokból az elvirágzott lilásszárú vagy kárpáti aggófüvekből, melyek egész nyáron át elbűvöltek egyszerűen csak azzal, ahogy kitartóan, kis lámpásként világítottak az erdő sűrűjében. Ahogy vázába teszem őket, máris elkezdenek hullani a kis hófehér pihék az asztalra.
Szeretem az ilyen rendetlen, szemetelő csokrokat.
Nem is olyan régen a stressz miatt egyszer csak néhány nap alatt kihullott a dús hajamnak - talán az egyetlen igazán szép dolognak rajtam - körülbelül a fele. Többet sírtam miatta, mint Jo, mikor a Kisasszonyokban pénzért rövidre kellett vágassa a haját.
Az ősz érkezése olyan vigasztaló.
Talán visszasűrűsödik a hajam, talán még kevesebb lesz, de ami most van, az végülis még mindig szép.
Talán visszanyerem egyszer lányos nádszálkarcsúságomat, talán nem, de addig is vettem néhány ruhát, ami most éppen jól áll.
Nagytakarítás közben találtam egy régi vázát. Lemostam róla a port, behoztam a nappaliba. Tökéletes tartója lesz az őszi csokraimnak, hordozza, mint minden élet, a változásában is örök szépséget.
7 comments:
nagyon szép lett az őszi csokor! Boldog őszt!!! :)
Jó most is itt nálad, mint mindig 💛 Boldog Szeptembert! 🍂🍂🍂
De szép, és a váza is. Én is mindig találok vmi éppen nekemvalót, inspirálót Nálad. Köszönet, hogy most is osztod magad. Innen is ölelés és gondolás.
Köszönöm,hogy ilyen szépen rávilágítottak az ősz szépségére ❤!Kívánok neked egy örömteli ,boldog őszt !🙏🏻🙏🏻
A szép lélek mindennél többet ér.
Gyönyörű a csokrod :)
Mennyire szeretem a Természet növényeit! És mennyiszer tervezem, hogy majd kimegyek a kicsit távoli erdőbe, mezőre, vagy az út széli színes kavalkádból vágok néhány szálat, de mindig csak terv, aminek a megvalósítása csak rajtam múlik és amit én magam nem teszek meg mégsem.
És most az írásodról és a képekről a gyerekkorom jutott eszembe, amikor semmi sem akadályozott meg abban, hogy ezt megtegyem. Most saját magam. Mert nem megyek ki, és nem vágok néhányat belőlük, pedig a lelkem most is "gyermeki", ott bent dübörög, hogy menj már... szedjél... és tedd vázába... és gyönyörködj benne...
Ma kimegyek :)
Köszönöm!
Betty
Sven is gyönyörű a csokor mellett :)
Betty
Post a Comment