Thursday, November 25, 2021
A híd.
Ahogy araszoltam a faluba vezető útkereszteződésnél keletkező szerény közlekedési dugóban, felfigyeltem egy körülbelül két éves kislányra, akit az édesapja tolt fél kézzel egy kisszekérszerű alkalmatosságban az út szélén. Másik kezében egy kihangosított telefont tartott, ügyeket intézett. Az édesanya mögöttük, járda híján nem fért el az egész család egymás mellett. Minden résztvevő belesüppedve egy saját világba, foglaltan, befelé tekintve, kicsit kívül-belül dideregve a november végi szürkeségben - az anya, az apa, az autósok. Egyedül a kislány forgatta kíváncsian a fejét. Ahogy észrevette a mosolyomat, azonnal elkezdte építeni ő is a kedves, külön világokat legegyszerűbb módon összekapcsoló hídat: viszontmosollyal, integetéssel, érdeklődéssel. Addig integettünk, míg tovább nem indult az autósor. Kicsit még utána is, míg csak látni véltem az út mentén igyekvő kis csapatot jobbra kanyarodás előtt a visszapillantó tükörben. Egyszerű történet volt a fáradt, késő délutánban. Nem vette észre senki. Otthon sem meséltem el, szóban valahogy nem volt újdonságértéke. Mégis bearanyozta a fák alatt már türelmesen várakozó, ködbe boruló estét.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
11 comments:
Nekem ezek a nem-újdonságos "apróságok" jelentik a lényeget,... annyira jólesett olvasni most is (tele van ilyesmivel a hálanaplóm)...és IMÁDOM a ködös fotódat...és a kislányok bundában (annyira cukik), és tudom, mit jelent egy ajándék-adventi kalendárium♥♥♥
legyen szép napod
Már nagyon vártam írást tőled, és nem hiába. Nagyon kedves a történeted, öröm volt olvasni többször is.
Az ilyen történetek fontos szereppel bírnak az életben. Megélni, visszaemlékezni rájuk, leírni érdemes. Szerencsések vagyunk, hogy leírtad, és mi olvashattuk.
Nagyon szép az a ködös kép és kedvesek a babák. Mivel 3 van belőlük, már sejtem, hogy kik kapják ajándékként.
Várom az adventet!:)
Milyen érdekes adventi naptár van az utolsó képen! Mire szórjátok a tartalmát? Forró csokira?
Az egy egyszerű teásdoboz, minden napra egy-egy tasak teával...:)
"A fák alatt várakozó este"... Huhh! Ez eredeti? (csak költői kérdés ��)
Biztosan nem eredeti. :) Az élet során elolvasott könyvek szerzőinek gondolatai ott vannak minden leírt mondatban. Hosszú lenne sora azoknak, akiknek köszönettel tartozom az inspirációért...
Hozzátennék egy morzsányi "aranyosat" én is...
Tegnap éppen egy hosszúra nyúlt fenyőágat próbáltam lecsippantani egy nagy szárú vágószerszámmal, de sehogy sem sikerült a szomszéd kerítésének peremén evickélve. Ekkor befordult a kis közbe egy csomagszállító autó, s a vezetője arról érdeklődött melyik a Dunasor 2. Mondtam, neki, hogy jó helyen jár. Cserébe az infóért lenyisszantaná az ágat a fáról, mert nem érem el. A fiatalember nevetve kipattant az autóból, és két eb közvetlen közeli érdeklődésétől övezve elvégezte az akciót. Mosolyogva csak annyit mondott, miután megköszöntem neki a segítséget - "ilyet még úgysem csináltam".
Aranyat érő mosolya volt.
Én is mindig, minden közlekedési eszközről vissza integetek, az integető gyerekeknek. (Azt viszont nagyon utálom, amikor szülők a gyerekeik mellett a telefonjukat nyomogatják. Legszívesebben odaszaladnék hozzájuk, hogy: Észnél vagy ember! Tudod milyen gyorsan elszáll az az idő, amit a gyerekeid társaságodban töltenek?
🧡🧡🧡 olyan “mártás” a bejegyzésed most is! És nem igaz, hogy nem eredeti! Ez a tied, a több év alatt elolvasott könyvek inspirálnak, ezek a sorok már a tieid! Le se tagadhatnám őket 🧡🧡🧡
Hű, az első fotó, az a ködös, tökéletes képeslap vagy könyvborító lenne!
*le se tagadhatnád őket… rosszul írtam :(
Post a Comment