Reggel ötkor csereg az óra. Tegnap késő éjszakáig dolgoztam, úgy számolgattam, ha reggel hatkor folytatom, még mindig be tudom befejezni ezt az adagot, mielőtt megérkezik a másik, kora délelőtt. Az öt és hat közötti egy óra ajándék. Ma kifejezetten gyengéden írom bele magam a napba, nyújtózkodva, lassú mozdulatokkal. Nem tudok annál durvább bánásmódot elképzelni, mint azonnal kiugrani az ágyból, máris bekapcsolni a kávégépet, a számítógépet. Először csak kinyitom a balkonajtót, elnézek a messzeségbe, megsimogatom a kutyust, fogat mosok. Utána kávé és napló, nagy puha sálba burkolózva a didergő balkonon. Szép szavakkal terelgetem a lelkemet a fény felé. Majd végignézem a napsugarak érkezését az utcánkba. Hat körül bejövök. Ahogy végigmegyek a helyiségeken, mint valami múzeumban, művészeti alkotások jönnek létre a fény legapróbb érintésére. S talán attól is, hogy nézem, s mert mindent olyan szépnek látok. Szeretem, mert szép. Szép, mert szeretem. Az elmosogatott kávéscsésze nyomán a vízcseppek, a fényminták a falon, az asztalon, a félrecsúszott falinaptáron, a parafatáblára tűzött, évek alatt összegyűjtött emlékeken.
Bekapcsolom a számítógépet. Készen állok a munkára. Legbelül még mindig nagyon fáj, nehezen fogom fel, mert hogyan is lehetne felfogni, hogy a nálam három évvel fiatalabb kolléganőm már nincs velünk. De míg arra várok, hogy megérkezzen a email fiókomba a mára érvényes jelszó, arra gondolok, hogy már ott áll, az örökkévalóság túloldalán, s lassan ő is ébredezik. Hiszem, hogy Isten majd végtelen gyengédséggel ébresztget a hosszú éjszaka után. Először csak nyújtózkodunk. Majd körülnézünk. Egy örökkévalóságnyi időnk lesz rácsodálkozni a minket körülvevő szépségre, kedvességre, melynek az itteni csupán csak halvány előíze, apró, finom kóstoló.
7 comments:
Micsoda fenséges gondolatok! 🙏❤
Folyton rácsodálkozom arra, hogy te milyen művészien mutatod be az élet legapróbb, legegyszerűbb pillanatát. Ahogyan képes vagy az élet minden percét ajándékként felfogni és ünnepként megélni.
Én is próbálkozom vele, de te már évek óta gyakorolod is.
Piroska :)
tegnap éjjel, ahogy Boldizsár Ildikó beszélgetését hallgattam: https://azeletmegminden.hu/060-boldizsar-ildiko-podcast/
eszembe jutottál, amikor Campbell gondolatáról mesélt: hogy vannak emberek akiknek az a dolguk, hogy tudnak NEM-et mondani a szörnyűségekre, az élet gáncsaira, és életfeladatuk, hogy izzanak, harcoljanak, tüntessenek a rossz ellen, kritikus szemeket nyitogassanak...és vannak az IGEN-emberek, akiknek meg az a dolguk, hogy megtalálják: mire lehet igent mondani, ami a legrosszabb helyzetben is reményt nyújt, örömöt ad
♥
mikor kicsit több időm lesz, meghallgatom a beszélgetést...de ebből az egy mondatból arra gondolok, hogy mindenkiben megvan mindkettő, csak esetleg nem mindenki hangosan mond nemet, nem az asztalt csapkodva, nem a szociális médiában mondja, vagy csak akkor és ott mondja ki, amikor és ahol súlya van...ha valaki folyton "nem" vagy folyton "igen", előbb-utóbb nem lesz súlya annak, amit mond...de egyébként valóban van egy irány, ami felé szerintem is jobban hajlunk, és akkor fontos erősíteni azt, ami gyengébb, a személyes egyensúly kedvéért...ettől még lehet az a kis nyilvános hely a világban, amit elfoglalok, mint akár egy blog is, ami szól valamiről és ott tudod, mire lehet számítani...de a mögötte levő ember valószínűleg sokkal árnyaltabb, színesebb, úton van, változik
óh, köszönöm, h. válaszoltál (meglepett)
igazad van, így egy mondatra nekem is az egyensúly jutna eszembe, de ebben a beszélgetésben többről van szó, - majd meghallgatod -, ...nem akarom elvinni a témádat, nem a "mondogatáson" van a hangsúly, hanem, valahogy úgy fogalmazta Boldizsár Ildikó, hogy az életutunkra mondunk IGEN-t, arra, hogy - nem külsőségekben - van egy belső mércénk, belső tartásunk, hogy olyan úton akarunk haladni,amitől fokozatosan egyre fénytelibbek lesznek a mindennapjaink (minden pillanatban szennyezi valami: a saját gondolataink, a múltunk, a félelmeink, ...arra mondani igen-t, hogy minél fénytelibb állapotba juttassam magam)...
Nagyon szeretem a fényeket és az árnyékokat. Szépek a képeid megint.
Post a Comment