Ott álltunk néhány napja a munkatársaimmal a temető parkolójában, egy-egy szál piros rózsával a kezünkben. Vártunk egymásra, hogy együtt menjünk be a templomba. Hamarosan elkezdtek zúgni a harangok, temetést jelző szomorú harangok. Közben átadtunk egymásnak mappákat, néhány szóban megbeszéltünk határidős munkahelyi tennivalókat, s azt is, hogy ez hihetetlen, erről beszélni, miközben...Rettenetes - és életmentő - éhesnek lenni, egy csésze kávéra vágyni, miközben...Maga a kolléganő, akitől végleg búcsúztunk, még azt kérdezte a halála előtti napokban, elkészítjük-e ezután is a testvére adóbevallását. Hazaérve úgy kellett összeszednem magam testileg-lelkileg a laptop előtt, mint boxoló kiütés után a ringben, hogy még aznap elvégezzem valahogy, amit feltétlenül kell. A kenyérkereső munkám jellegéből adódó hullámzásszerű, extrém időszakok között lavírozom a lét ügyetlen szörföseként. Mikor végre mindent leadok, a legelső szabad nap, úgy ahogy van, en bloc, a semmittevésé. Minden hónapban, rendszeresen. Az első szabad nap a drága idő pazarlásának nagyon fontos ideje. A második nap elkezdem meglocsolni a szomjas virágokat, beteszek egy adag mosnivalót, kitakarítom a hűtőt. Ilyesmi. Főzök végre valamit. Kisimul a hullám, a szörfös játszik, mély levegőt vesz, megpihen. Kezdődik egy másfajta munka, kreativitás. Utazások. Látogatások. Sok csend és egyedüllét, tágas órák és időtlenség.
Vannak ezek a minden szempontból rendkívüli pillanatok, amikor őszintén rácsodálkozok egyetlen szál virág szinte földöntúli szépségére. S arra, ahogy a konyhaablakon át beragyogó napsugár megvilágítja a csapból a csészébe zuborgó vizet. A hűtőszekrény mélyén időtlen idők óta senyvedő aszott padlizsánból a legfinomabb nyári ebéd készül, s az ízétől majdnem könnybelábad a szemem. Ezek a pillanatok nem válogatnak. Bármikor megtörténhetnek. Nem várják meg, hogy ráérjek. Magam is részt veszek a megteremtésükben azzal, hogy észreveszem őket. (Napok óta a gyógyító írról szóló szövegrészletnél van nyitva a Szentírás: és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.*)
Visszalapozok a naplómban, látom, végig írtam, a legfáradságosabb, legszomorúbb napokon is. Visszanézem a fotóimat, látom, minden nap megteremtettem legalább azt az egy igazán szép pillanatot, amit emlékként megőrizhetek.
Boldognak lenni talán nem olyan elérhetetlen és misztikus, mint gondolnánk.
A kék madár egyszerűen csak azé, aki látja.
Az életidő korlátozottságához, a mindennapi munka keménységéhez nem tudok mit hozzászólni. Valamilyen formában mindannyian, kivétel nélkül megküzdünk vele. Sokkal fontosabb a kérdés: hogyan.
Azt hiszem - s a fontos dolgokat elég csak egészen egyszerűen megfogalmazni: az élet szép. A boldogságot pedig, addig is, míg kiderül, egészen pontosan mi az, egyszerűen csak élni kell, gyakorlni kell.
* Jelenések könyve 3:18
5 comments:
Miközben autóztam a nagyfiam után, születésnapi bulin volt az éjszaka egyik hokistársának, épp ez volt a marosvásárhelyi rádióban a téma: mitől boldog valaki? És ilyen és ehhez hasonló gondolatokat fogalmaztak meg: “ elégedettnek lenni”, “a pohár tele részét nézni, nem azt ami hiányzik”…neked is köszönöm Márta!
Köszönöm,Márta!
Ezt én még csak most tanulgatom: "a drága idő pazarlását"(ezért is olvastam több nap csúszással a bejegyzést). Régebben másképp működtem, lendületesebben végeztem a feladataimat, többfélét párhuzamosan, míg kész nem lettem velük. Mostanában inkább egyvalamire fókuszálok egyszerre, szerencsére van miből válogatni aszerint, hogy mi a legszükségesebb, legfontosabb, néha-néha még a hangulatomnak megfelelően is.Egy ideje ezért a "mindennek megvan a maga ideje" gondolat vezérel, és különösen jól esik, ha igazolva látom ezt tevékenységeim hatékonyságában is.
Köszönöm :)
Márta, olvaslak visszafelé - mert sem írni, sem olvasni nem volt időm az utóbbi napokban... hetekben - és ide szerettem volna pötyögni, hogy mennyire szeretem - és néha csak úgy hihetetlenkedem:) - ahogy a hétköznapi dolgok mikéntjét "egyszerűen" "csak" szavakba öntöd... amik persze nem "csak" szavak, inkább talán az érzések és benyomások rögzítése a papíron...
Szóval ezt gondoltam leírni, mikor ideértem, ehhez a részhez, és megkaptam a számomra - szerintem - egyik legfontosabb gondolatot: a boldogság kék madara azé, aki látja.
Szóval - "csak" :) köszönöm! <3
Post a Comment