Saturday, July 1, 2023

A könnyek könyve.

A reggelek a zsoltárok s a versek ideje. Hozzá kávé és naplóírás. Már félig teleírtam az új füzetet. A verseket ott olvasom, ahova a kötet nyílik. A zsoltárokat sorba veszem. Néhány napja az ötvenhatodik. Az egyik legkedvesebb, aminek a második könyvemben Isten befőttesüvegei címmel egy egész fejezetet szenteltem. Minden zsoltárban, versben találok egy mondatot, amin, mint egy kapun ha átmegyek, a túloldalon egy másik világ. Du kennst jede meiner Tränen - olvasom -, ist nicht die kleinste Einzelheit in deinem Buch festgehalten? Ismered minden könnyemet. A könyvedben helye van minden apró részletnek.  Helye van a könnyeknek, amiket egyedül sírtam. Amiket magamnak sem tudtam megmagyarázni. A csalódás, a félelem, a szomorúság, a düh, a gyász könnyei, s az örömé, meglepetésé, meghatódásé, viszontlátásé, búcsúzásoké, mind ott vannak leírva a könyvben. A hozzájuk tartozó történettel együtt, a legapróbb részletekig. Úgy tűnik, Isten is szeret naplót írni. 

Közben július lett, s az elmúlt hónap az idei évben az egyik legeseménydúsabb, legmélyebb. A legérzékenyebb. Sokat sírtam. Kimondhatatlan, elmesélhetetlen, egyszerű és bonyolult, érthető és érthetetlen, a legkülönbözőbb fajtájú könnyeket. Mintha egy fagyizóban venném szemügyre az ízeket. Vagy egy kávézóban, hirtelen nem is tudva, melyiket válasszam. Van café au lait, latte macchiato, cappuccino, espresso, esetleg karamellel, sziruppal, tejszínhabbal, csokoládéreszelékkel ízesítve, többféle méretben és mindegyik elvitelre is. Az örömre, a bánatra, a lélek vágyódására ennél kicsit nehezebb szavakat találni. Hogyan meséljem el, mit jelentett ott állni egy Patti Smith koncerten a második sorban és hallgatni, ahogy elénekli Bob Dylan One too many mornings című dalát? Milyen kategóriába lehetne betenni a hirtelen szemembe szökő könnyeket? S a lányomtól való búcsúzás könnyeit egy hosszú autóút előtt? Ahogy szótlanul ölelem s mondja, anya, tudom hogy sírsz. Ő is elörökölte tőlem a könnyen meghatódás képességét, s búcsúzásnál ő is átad egy képeslapot amit majd csak otthon szabad elolvasni. 

A könnyek könyvében, nem feltétlenül tollal és tintával, fel van írva minden. Csak úgy. Különösebb ok és cél nélkül. Nincs verseny, hogy ki gyűjt össze többet és többfélét. Nem lesz első, második, harmadik helyezett. Mindenki győztesnek számít, aki megnyitja a szívét. Aki nem fél szeretni. Aki nem félti a könnyek miatt tönkremenő sminkjét. Nem bánja a szem körül szaporodó finom kis ráncokat. Aki az összes lehetséges veszély ellenére nem fél élni. Aki minden féltés ellenére nem fél elengedni, újra és újra, bizalommal, a szeretteit. Az életbátorságnak sokféle mérete és fajtája van. De mind közül talán ez a fajta, könnyes bizalom a legcsendesebb. A legbátrabb. A legerősebb.

9 comments:

Éva said...

Szép írás. Miután elolvastam, elgondolkoztam azon, mikor sírtam utoljára. Nem volt nagy dolog. A legutóbbi hosszú utunk során egyszer annyira elfáradtam, hogy úgy éreztem nem tudok tovább menni. Keresni kellett egy padot, és ott is csak folytak a könnyeim.Tudom, hogy nem kellett volna, de szégyelltem M. előtt a gyengeségem.
Aztán egyszer csak felálltam, letöröltem az arcomról és a szemem sarkából ami könny ott maradt, és elindultam. Ennyi! Azóta sem beszéltem és írtam róla, mert talán említésre sem méltó dolog. De itt nálad most elmeséltem.

márta said...

💙

Zsuzsa said...

Én utoljára a munkahelyemen sírtam, egy újabb tehetetlen megalázó helyzetben. Szerencsére már épp indultam haza, így nem látta senki.

márta said...

💙

Anonymous said...

Köszönöm🙏
Melinda

Ivanciuc Krisztina said...

Én most ezen a bejegyzésen! Köszönöm!🤍

Eszter said...

Oh, én is nagyon könnyen elsírom magam, egyre könnyebben, ahogy nőnek a gyerekeim. Bármin képes vagyok, és őszintén szólva, nagyon jól esik, megkönnyebbülök.

márta said...

:)
a felnövő gyerekeknél a könnyeknek annak a fajtájánál kell vigyázni, aminek manipulálás íze van...legalábbis nekem már volt hogy mondták, anya, ezzel most manipulálni akarsz, hogy azt csináljuk, amit te akarsz...és tényleg :):)

Eszter said...

Köszönöm, majd odafigyelek. 😅