három nap alatt tettük meg. Oda is csak lassan utaztunk, szakaszokban, szinte minden este más-más szállást választva. Tulajdonképpen nem is volt olyan, hogy oda és nem is volt olyan, hogy megérkezés, csak szinte minden nap a továbbutazás. Néha egészen spontánul, például az autóban a térképen nézegetve, melyik az a legközelebbi hely, ahol már nem esik az eső. Így értünk vissza is, ide, ahol lenni még mindig a legszebb.
Az utolsó előtti este egy régi iskolából átalakított félreeső panzióban szálltunk meg. Az íróasztalon levő kis füzetben volt egy bemutatkozó írás a tulajdonos, egy fiatal nő részéről. Arról szólt, hogy gyermekkorában ezeken a hegyi tájakon nőtt fel, majd elment a nagyvárosba. Marseille-be. Szakácsnak tanult, végül visszajött, haza.
Szép francia filmet lehetne készíteni belőle.
Először egy éttermet hozott létre a régi iskola menzájában, majd néhány osztálytermet átalakított kiadó szobákká. A fürdőszobákban a környező vidék vállalkozásai által készített higiénai termékek vannak, azzal a kéréssel, hogy ne pazaroljunk.
Ezt kérni sem kell.
A szépség, a minőség még mindig legjobb ellenszere a pazarlásra való késztetésnek.
Egy pici hajmosó szappant ajándékba kaptunk, itt tartom az íróasztalomon. Damaszkuszi rózsa, faszén és Bourbon geránium illatú.
Az étterem egyik sarkában házi készítésű lekvárok és horgolt dekorációk eladásra. A reggeli nem olcsó - tanulom, hogy szabad megkérni az árát annak, ami igazán jó! -, de tálcán, a legszebb tányéron, pohárban felszolgálva, textil szalvétával, s minden egyes falat minőségi: a kenyér, a vaj, a lekvár, a kávé, a joghurt. Talpas pohárban almalé.
Este már sötétben értünk oda, így csak reggel, távozáskor vettük észre, milyen szép a táj. Sétára hívott ez a szépség s a kőtemplom, a kék színű ablaküvegekkel, legalább egy köszönömnyi hosszúságú imára.
Továbbindulva észrevesszük, most már valóban megérkezett az ősz. Körülbelül ugyanott autóztunk vissza is, mint oda. Egy hét alatt sokkal színesebb lett minden.
A telefonom tele van fotókkal,
először arra gondoltam,
ezúttal nem is veszem elő, de egy-két nap után lehetetlen volt ellenállni, annyi szépet láttam, mindenképpen szerettem volna ilyen módon is jegyzetelni.
Boltok kirakatai, vállalkozás ötletek, festmények, ablakok, kapuk, színkombinációk, ruhák, öltözködés stílusok, virágok, fák, képeslapok, könyvek, vendéglátás, ízek, bútorok, kertek, az emberek, egy-egy gesztus, mosoly, beszélgetés, annyi mindent hoztam magammal, ami észrevétlenül, de biztosan beépül abba, ahogy élem az életemet.
Ahogy öltözködöm.
Ahogy vezetem a háztartást.
Ahogy vendégeket fogadok,
ahogy nekifogok akár új dolgoknak is,
s ahogy én is megteremtem a szépséget itt, ahol lakom.
4 comments:
Eppen olyan iras, amilyet szeretek, lattat es hangultot teremt keves törtenessel.
Uton voltuk, es eppen azt emlitettem meg, amit te is. Minden szinesebb, mint egy hettel korabban. Mar nem minden unalomig zöld.
Reggelit ha tehetjuk ( ha van), akkor kerünk. Egy Franciaorszagban kapott különösen emlekezetes, nemcsak a bö valasztek miatt, hanem a porcelanjuk miatt is. Hosszu ruhaju hölgyek, mögöttük favazas hazak... Hogy ferfiakat is festettek-e a cseszekre nem tudom, de lehet, hogy egy udvarlos jeleneteknek is szemtanui lehettünk mig ittuk a kavet. Olyan kezcsokos, elpirulosodosoknak.:)
A francia filmeket szeretem, es leginkabb olyanokra emlekszem, melyeknek köze volt valahogyan a gasztronomiahoz. Vagy film volt, vagy fözös csatornakon ismeretterjsztö-felek, de szepsegesek.
Gyülnek a telefonomban a fotok, törölnöm kellene öket, de meg nem megy. A kepek segitenek emlekezni, olyan reszleteket mutatnak, melyekre mar nem is emlekeznek.
Kepek: Iroasztal a szekkel, es annak a dios akarminek a pohara. Anyu ilyenben adta a pudingot tejszinhabbal es csokireszelekkel vasarnap delutanonkent.
Mindegyik öszi keped tetszik, nem tudok valasztani, de talan az, ahol a kezedben tartod az "öszt" tetszik a legjobban. Hasonlok nekem is vannak minden evszakbol. Marmint kezben tartott kis szepsegek. Egyik kezemben a csokor, a masikban a fenykepezögep, most hogy mar bottal jarok egy harmadik is kellene, de nincs.:)
Oh, a templom is a jarolapokkal es mennyezettel, de fel is soroltam mar az összes keped. Persze, te is ott vagy, hurra! Ekezetem most nincs, bocsanat. Öleles. Eva
Köszönöm. Csodálatos.
Köszönöm szépen 🥰🍂
Köszönöm 🧡🍂
Post a Comment