(igaz, még a fele sem telt el) legjobb eseménye az , mikor hajnalban lementem az autóhoz, hogy lekaparjam róla a jeget és a jónéhánycentis havat. Nincs annál jobb, mint a süvítő szélben, kócosan kaparni a jeget, és átkiabálni a szomszédnak, aki legalább már megfésülködött, hogy mi újság, fel van-e már téve a téli gumi (a napokban ez a sláger-kérdés), és hogy látta-e e ő is, hogy beköltözött két cica a pincébe... Én örülök nekik, mert volt ott már egér, meg bizonyosállat is, aki jól megette a Rafaello csokit, amit T. nem tudom miért, oda tett. Nem akarom kimondani, hogy előlem dugta el a pincébe, mert én egyszerre nagyon sok raffaellot tudok megenni. Amúgy mély és komolyságos dolgokon gondolkodom, és nem lesz valami jó kedvem tőlük, de a cicák mindig helyreraknak. Nem kell túlbonyolítani az életet.
Itt van ez a jó kis idézet:”A stílusom voltaképpen ironikus is ... Ezzel valami olyasmit szeretnék mondani, hogy kérem szépen, ne tessék engem olyan nagyon komolyan venni, vagy hogy kérem szépen, ne tessék engem olyan nagyon gyorsan megérteni.” (Niklas Luhmann)
Amúgy ezzel a Niklas Luhmannal van egy közös tulajdonságunk: állítólag olyan iramban írta a könyveit, hogy az olvasói már panaszkodtak, hogy ők nem tudják olyan iramban elolvasni. Persze, a nagy különbség az, hogy én nem könyveket írok, és például én nem tudok németül.
6 comments:
na, és egyik cica sem hasonlít képzeletbeli kedvenc cicádhoz?:D Akit nem tudom hogy hívnak(Mircike??), mert az "About me" rovatot látom kicserélted. :D
Ami a téli gumikat illeti, nem kell aggódni,ugyanis most, hogy én is raktam, minden bizonnyal egy kellemes, meleg, hómentes, ragyogó, verőfényes-napsütéses télre lehet számítani.
Levente
Eszter, a két cica teljesen egyforma, és inkább feketék, mint szürkék. Nem hasonlítanak a képzeletbelire, de ők is aranyosak. És féltem őket, mert többen is zsörtölődnek, hogy mit keresnek itt, úgy látszik, jobban komálják a cincogókat. Ha rajtam múlna, én bizony befogadnám őket, de nem rajtam múlik. :)
Jaj te..en most olvasom, h milyen a napod...hogy szinte egyrol irtunk..mar a lenyegeben persze...hat ez tenyleg hihetetlen:)) rokonylelkek volnank?:D
Egyszer az en parom egy jo nagy zacsko csipszet dugott a padlasra. Valoszinuleg elolem dugta oda. Csakhogy az egerkek megtalaltak, kibontottak es jol felfaltak az ossze csipszet, ami a zacskoban volt. Nade ez meg semmi - miutan kiuresedett a zacsko, az egerkek teletomtek mindenfele rongydarabokkal es kisfeszeknek hasznaltak. Kiseger szerencsere meg nem volt benne amikor ratalaltunk a zacskora.
A parom azota nem dugdossa elolem a csipszet. (bar lehet igen, csak nem a padlasra...)
Post a Comment