ezekkel az infinitivekkel, pedig közben már hajat is mostam, meg vaníliás capuccinót is készítettem, meg Anna matematikai eszmefuttatásait is meghallgattam ( még mindig itthon ücsörög, nem nagyon gyógyul, igaz, nem kapott és nem is szeretném, ha kapna antibiotikumot). Na, és mégsem haladok úgy, ahogy kellene, igazán nem tudom miért...:)
Mostanság indokolatlanul korán kelek. Egyrész szeretek minél hamarabb túl lenni azon a sokkhatáson, amit az ágyból való kikecmergés jelent. Másrészt én szeretek ráérősen reggelit készíteni, és a gyerekek tízóraiját sem tudom csak úgy összecsapni, mert azt szeretném, hogy mikor kinyitják a kis dobozukat, az legyen mindig kicsit meglepetés. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap Kinder tojást csomagolok (sohase!), de azért mindig van egy kis különleges, egészséges valami. Ehhez pedig idő kell elkészíteni, szal ezért kelek én olyan nemnormálisan korán. Látjátok, mennyit tudok beszélni, és még nem is mondtam semmit...Nem is nagyon fogok. A kimondhatatlant nem lehet elmesélni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Amirol nem lehet beszelni, arrol hallgatni kell!
Jó lehet a Te gyerekednek lenni:)!
Post a Comment