ami ugyan egyáltalán nem illik az előbbi pószthoz, de még jó is, mert ez egy szomorú vers, és hát mindenki tudja, milyen az, amikor valaki visszautasítja, de az ilyenekre akkor jó visszagondolni, amikor amúgy jókedvű az ember, mert akkor már látja, hogy ilyenekért igazán nem érdemes szomorkodni. De amúgy nagyon tetszik. És hozzá lehet képzelni valami jó kis párizsi utcarészletet...
REGGELI
A kávét csészébe
Öntötte
A tejet a kávés-
csészébe öntötte
A tejeskávéba
A cukrot betette
A kávéskanállal
Lassan fölkeverte
Azután megitta
S a csészét lerakta
Hozzám egy szót se szólt
Rágyújtott
Fújdogált
Néhány füst-
karikát
A hamut leverte
A hamutartóba
Hozzám egy szót se szólt
Még csak rám se nézett
Fölkelt
A kalapját
Benyomta fejébe
Köpenyét
Mert esett
Fölvette
S kiment az
Esőbe
Szó nélkül
Még csak rám se nézett
Arcomat kezembe
Temettem
Zokogtam.
(Jacques Prévert, fordította: Csorba Győző)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
Valoban szep...de miert van az, h a szomorusag tobb szepet ihlet az emberbol...??:)
:) Nem tudom. Lehet, hogy ez az egyik értelme a szomorú dolgoknak. Legalább ennyi jó legyen benne. Állítólag a szép dolgok alkotásához nem lehet megspórolni a gyötrelmet. Kezdem belátni, hogy így van.
Na akkor én is teszek egy verset ide, mert szeretek verseket küldeni azoknak akik szeretik olvasni őket, te meg látom olyan vagy ...
"Valakit keresett,
és hozzám talált a nyár valahonnan.
Nem vártam,
nem tartóztattam -
ősz van.
Mindent látni akart
s rámutatott a csöndre.
Megmutattam mindent,
hogy semmit ne lásson.
Semmit
hisz mind több marad bennem
a gyűlő telekből.
Megcsókoltam volna,
de nem engem keresett a nyár,
és nem akartam,
hogy ezt a szemembe mondja."
(Kádár János: Tévedés)
:))) Ez tényleg szép. Aki nem ismer minket, azt hiszi, valami csalódott szerelmesek vagyunk, pedig nem is! :) De mi is voltunk fiatalok, meg minden...És amúgy ezt az egészet egy szomorú barátnőmnek szántam, tudja ő, akinek szól. :) Na, nem mintha ilyenektől meg tudna vigasztalódni...:) De hát csak nem küldhettem neki azt, hogy "Pityipalkó a héten/ sáskát fogott a réten..." :)))
A vers olvasasa kozben igyekeztem a parizsire gondolni.
(Es szoget utott a fejembe, hogy kapsz valami nagyon gonosz es cikizos eposzi jelzot ezert a folyamatos versdompingert, vagy valami kevesbe cikizoset.. nem a sznobsag a jo szo, mert a sznob a fajtajat keresi, a kivalasztottakat.. ha emberek csoportosan versdompingeznek (*), az lehet kultursznobsag, de ez egy blog, egyszemelyes mufaj, ez nem az.. milyen az, aki mindig verseket idez, konyveket ajanl .. milyen az, amikor negy ember operareszleteket hallgat, es egymasra licitalva probaljak kitalalni a szerzoket es az enekest? Milyen szoval is volna leirhato ez a fajta gepesitett, tarsasagi mufogyasztas.. ami kavehazakat, osszejoveteleket idez, ahol az ido telese ellen ovja meg a versolvasas a becses vendegeket.. legyen mondjuk.. hmm. .. egyelore maradjunk a "szalonistánál", aztan majd gondolkozok egy jobbon)
Ez nem is annyira gonosz. Tőled valami többet vártam azért. Nem vagy formában mostanság. Ráadásul még a nemlétező neved is próbálod megjeleníteni...felettéb gyanús...
Csak mas hatasmechanizmust keresek.. a rovid mondatok, az acsarkodo beszolasok is megszokhatoak egy ido utan.. "a, csak veszekszik, nyugtalan", mondhatnad.. inkabb kimeletesebb formaban kommunikalom magam.. hogy a lappango tartalom robbanjon fel majd egyszer.. milyen szep is volna.. mondjuk 5-6 even keresztul csak heti 1-2-szer ures szalonizmusnak belyegezni a versekkel valo kapcsolatod, hogy csak egyszer essen igazan rosszul, a tavoli jovoben valamikor.. annal is ugyesebb terv, mert ha esetleg meg se volna igaz, 5-6 ev alatt barmikor abba tudom hagyni.
(jaj, a nevet csak azert allitottam be igy, mert irtatok valamelyik post megjegyzeseiben, hogy hogy kell, es tenylegjolmukodikazegyeb.. koszonom!)
Hm, lehet, hogy Pityipalkó kellett volna...
Szép a vers, és nyugodtan tegyél fel máskor is ilyeneket, márta!
Post a Comment