Már egy ideje

tesztelek egy dolgot. Hogy ki hogyan köszön nekem. Ugye nagyjából két variáció lehetséges: szia és csókolom. Ja, még van a jó napot is, igaz. Ha a gyerekekkel megyek, az anyukák sziával, a középkorúak jó napottal köszönnek. A gyerekek és tizenévesek csókolommal. Nem mindegyik, a bátrabbak lesziáznak. Ha egyedül vagyok, mondjuk németórára ha megyek, ott előttem is, utánam is tizenévesek vannak, és mostanában mindig lesziáznak, és a tanárom aztán mondja, hogy na, ez is jól letegezte magát. A netklubban kérték a diákigazolványomat, bár manapság nemcsak a tizen-huszonévesek tanulnak, meg aztán én állandóan hátizsákkal járkálok, és az fiatalít egy kicsit. Van ugyan egy nőiesebb táskám is, de azt nagyon ritkán veszem elő. Ki is fog tartani, míg élek, azt hiszem. Na, hát ilyenek vannak. Végülis jó harmincévesnek lenni. Nem akarok húszévesnek kinézni. Dehogyisnem akarok, csak gyakorolom önmagam elfogadását. :) Ismeritek ezt? "Az ember három korszaka: ifjúság, felnőtt kor és remekül néz ki."(Francis J. Spellmann) Nem tudom, mi jött rám, a szülinapomon már vagy egy fél éve túl vagyok. Van, amikor csak később esik le valami...