Friday, November 23, 2007
Azt hiszem, egy
anya legfontosabb feladata az életben, hogy elhitesse a gyerekével, az élet szép. És ezt csak úgy lehet, ha ő maga is azt hiszi, hogy az élet szép. (Vekerdy-"rajongó" vagyok, vagymi...ezt csak azért teszem hozzá, mert szerinte hiába mondunk egyet a törpének, ha közben mást gondolunk, ő azt a mást fogja elhinni.) Minden más, például hogy tudunk-e tündérdíszítéses tortát sütni ( én nem), vagy krumplinyomdát készíteni ( én ma reggel megtanultam autodidakta módszerrel) - csak másodlagos. Azt hiszem, megint feltaláltam valami spanyolviaszt. Már csak aprópénzre kéne váltani a fennkölt elveimet.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Milyen az a krumplinyomda?
Igen egyetértek, szerintem is a gyerekek azt hiszik el inkább amit látnak, amit érzékelnek és nem amit hallanak. És nekem is nagy dilemmám, hogy hogyan tanítok meg olyan dolgokat a gyermekemnek amelyekben én sem hiszek igazán. Vagy olyat ne is tanítsunk? De esélyt kell adni a gyeremeknek, hogy ha akar higgyen dolgokban annak ellenére, hogy én másképp gondolom.
A krumplinyomdán én is gondolkoztam, vajon mi lehet. Kettébontottam a szót, és jól kifaragtam egy gombát és egy virágot egy krumpliból. Aztán azt vízfestékbe mártogatták a suliban, és nyomdáztak vele.
Jaaaa, azt hittem, hogy valami ehető :)) (a szót én is bontogattam, de csak ételre gondoltam).
Post a Comment