Elfogadom

a tényt, hogy elég unalmas vagyok. Mert például a lányaim szerint biztos az vagyok, mert a leckeírást meg ilyeneket a játszás és szöszmötölés elé helyezem, főleg, ha fél kettőkör érünk haza, és négy órára vagy fél ötre vissza is kell menni arra a fránya szolfézsre, és például nekem is mennem kell németezni, bár ezt a partizip perfektet a mai órára sem tudtam megtanulni, de mégis a tanár életemben először azt mondta, hogy menni fog. Juhé! És azt a tényt is elfogadom, hogy totál tehetségtelen vagyok rajzolásban, mert például az általam rajzolt ló inkább kutyához hasonlít. De tanulékony vagyok, és például már megtanultam Annától, hogyan kell kacsintó napocskát rajzolni. És arra gondoltam, hogy milyen szívesen lennék például meseíró, bár egyáltalán nem tudok történeteket gyártani, de például gondolkodni szeretek, és ennek általában nem sok haszna van, de az a szerencsém, hogy mindig akad, aki visszazökkent a való világba, ami jó, mert a valóság általában kézzelfogható és vicces, és ez is fontos. És ha valakinek most olyan pihent az agya, meg minden, hogy a következő feladatot megoldja, hát akkor én lehetséges, hogy úgy fogok rá gondolni, mint ahogy a kedves népekre szoktak. ( Amúgy állítólag első osztályosoknak való feladat). Tehát: Hányféleképpen tudod megérinteni egyszerre 4 kézujjaddal a bal könyöködet? Lehetséges válaszok: 10, 5, 4, 2 illetve egyféleképpen.