15.

Hogy állsz a karácsonyi előkészületekkel? - talán ez az egyik leggyakoribb kérdés, amit mostanában hallok. Értendő ezalatt, hogy sütöttem-e már kekszet, megírtam-e a képeslapokat, becsomagoltam-e az ajándékokat, megterveztem-e a menüt, bevásároltam-e, feldíszítettem-e a házat. 

Értem ezt úgy is, hogy felkészültem-e Isten érkezésére a világomba. 

Egyáltalán fel lehet-e rá készülni. 

Mert úton van, újra és újra. 

Mindkét értelmezésre az a válaszom, hogy nem. Még soha életemben nem éreztem úgy, akár vizsgáról volt szó, akár vendégek érkezéséről, akár karácsonyról, akár a gyermekeim születéséről, hogy fel lennék ezekre készülve. 

Advent elején - idén különösképpen is váratlanul ért, s azóta is olyan gyorsan telnek a napok, hogy alig tudok lépést tartani - arra gondoltam, szeretném, hogy az öröm vezessen ezekben a hetekben. Az öröm utáni vágyakozás olyan, mint egy lámpás az utamon. Úgy érzem, megbízhatok benne.

Nem az lesz majd a legfontosabb kérdés, végeztem-e az előkészületekkel. Hanem, hogy tudok-e szívből örülni. A karácsonynak, a vendégeknek, meglepetéseknek, változásoknak, s Istennek, mikor újra és újra megérkezik a világomba. 

Igen. Azt hiszem, leginkább ezt szeretném. Hogy bárki is jönne hozzám, azt érezze - akár elkészültem, akár nem -, nagyon örülök az érkezésének.