13.

Az utóbbi időben hetente kétszer-háromszor házon kívül reggelizem, a falu egyetlen kávézójában. Rendelek egy vajas perecet, hozzá egy kávét, vagy mint ma, egy forró csokit és gyümölcslevet. Majd a rendelkezésre álló két újság közül leveszem a falról a világhírű Bayerwald-Bote-t és reggelizés közben elolvasom a legújabb közeli és távoli híreket. Ma néhány oldal tele volt részletes beszámolóval a környék összes karácsonyi vásáráról. A miénkre, amit az utcánk végén tartanak, úgysem jutottam el a múlt hétvégén. Néha lefotózom az igazán kedves, jó híreket. 

Egyik gyermekem egy nagyváros belvárosi kávézójában dolgozott egy ideig, ő mesélt néha a törzsvendégekről. Az egyik minden reggel leült, rendelt egy espressot, elolvasta az újságban az őt érdeklő híreket, adott a felszolgálónak ötven cent borravalót, majd elköszönt. Jobban belegondolva milyen okos, jó szokás: nem kell megvenni az újságot, amit úgyis lehetetlen lenne teljes egészében elolvasni, az árából pedig el lehet fogyasztani valami apróságot egy igazán szép helyen.

Mivel többnyire itthonról dolgozom, s most már sajnos kutyám sincs, vannak napok, amikor ki sem mozdulok itthonról. Új szokásokat bevezetni, lehetőleg minél többet gyalogolni, a szükségesen túlmenően a lehető legkevesebb időt tölteni képernyő előtt nem luxus, hanem életbevágóan fontos gondokodás valakiről, akiről gondoskodni elsősorban az én feladatom. 

Lefotózok egy cikket Jon Fosse legújabb könyvéről, egy híradást a holnap esedékes csillaghullásról, s egyet a smiley eredetéről. Elolvastam a többit is. A háborúkról,  adócsalásokról, balesetekről. De összességében véve bizakodva, örömmel indulok haza. Kezdődhet a mai munka.