Ma újra megpróbálkoztam az ajándékvásárlással. Most egy másik szomszédos városban, ahol amúgy is dolgom volt. A tegnapi ötlet- és kedvtelenség után megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy még nem veszítettem el teljesen az ajándékozás képességét és örömét. Ötlet és kedv nélkül, gondoltam, inkább hagyom az egészet.
Ma reggel az egyszerű, mindennapi örömök fontosságáról írtam, gondolkodtam. Hogy még a legszomorúbb napokon is itt vannak nekünk. Például egy illatos szappan a fürdőszobában, egy finom tea, egy puha törölköző, különleges fűszerek, csokoládé, egy jó meleg kardigán vagy sál. S arra gondoltam, ilyen örömöt szeretnék ajándékozni. Ilyen mindennapit. Nem kell feltétlenül frappáns, hallatlan ajándékötleteket kigondolnom.
Csodálatos napom volt. Apró dolgokat választottam ki, nagy szeretettel. Csokoládét. Különböző teákat. Skóciai süteményt. Fűszereket. Rozmarin, narancs, fahéj, birsalma illatú s egy úgynevezett "winterrose" nevű szappant.
A gyermekeinknek, mint szinte minden karácsonykor, egy-egy új flanelpizsamát vettem, zoknit, forró csokit és karácsonyi könyvet - most egy-egy puha, hófehér köntöst is -, amit idén már huszonharmadikán, szombat este megkapnak. Már csak nagyon kevés személyes tárgyuk, ruhájuk van nálunk, szeretném, hogy a legnagyobb kényelemben érezzék magukat.
Sok gondolatom, kérdésem van a karácsonyi ajándékozással kapcsolatban. Mit lehet adni, mikor a másiknak "mindene" megvan. Hogyan lehet jól ajándékozni. Hogyan ajándékot szépen elfogadni. Kell-e egyáltalán ajándékozni. Fontos-e. Azt hiszem, nem kell. De - nekem - fontos. Mert erről szól a karácsony, ez a lényege - s minden aprósággal, amit majd szépen becsomagolok és átadok, azt szeretném kifejezni -, hogy mindannyian végtelenül megajándékozottak vagyunk.
3 comments:
Fontos ajándékozni.
Menni, keresni, vagy véletlenül rátalálni arra, amiről a megajándékozott eszembe jut, és alig várni, hogy meglássa.
Elfogadom azt a nézetet, hogy nem kellene annyira az ajándékozásra "rámenni" Karácsonykor, de szerintem az úgy teljes. Nem kell túlzásokba esni, ez fontos.
Találkozás, öröm, beszélgetés, finom falatok, ajándék, öröm, amikor az ember rögtön érzi, hogy az a valami az övé és szebbé-jobbá-többé fogja tenni a napjait és eszébe jut az, akitől kapta...
kincseket mutatsz♥, a rozmaringról - megnézetem -, olyan szépeket írnak: "Az ókorban sokoldalúan használták a rozmaringot, helyettesítették vele a tömjént, alkalmazták gyógyszerként, de az istenek szobrait is ezzel a növénnyel koszorúzták.Az ősidők óta kedvelt csodanövényt a régiek gyakran maguknál tartották agyserkentő hatása miatt. Hajdanán illatszerként is használták, később rozmaringos borból desztillálással készítettek rozmaringszeszt, rozmaringvizet, ezeket főként gyógyszerként ajánlották. Még párna alá is betették a növényt, mivel úgy hitték, elűzi a rossz álmokat."
Nagyon szívmelengető, amit, és ahogy írsz. Idén (is) nagy rohanásban vagyok, és sok ajándékot a netről rendeltem, de pont most fogalmazódott meg bennem, hogy milyen izgalmas volt régen a boltokban bóklászni, nézelődni, keresgélni, hogy kinek mi volna a legkedvesebb ajándék. Ez az árubőség, a jóllét ennek az örömét alaposan megtépázta, sokszor érzem sajnos én is úgy, hogy amit kapok: kacat, csak éppen kipipálták, hogy nekem is vettek ajándékot. Közeli barátok, családtagok 4 éve olyasmi adventi kalendáriumot kapnak tőlem e-mailben, amilyet Te küldesz nekünk. (Ill. azért az enyimben kevesebb személyes megnilvánulás van.) Nekem is öröm összeállítani, és a visszajelzésekből azt látom, hogy nekik is szebbé teszi a Karácsonyi készület idejét, és jobban örülnek, mintha valami tárgyi ajándékot kapnának. A mai meglepetésük ez volt:
https://www.jpm.hu/blog/2020-12-18-a-regi-karacsonyok-novenyei?fbclid=IwAR1_vaAigyV2g25fVkGAI59z1nz98FFPnQWzXx_cJmflhb8Ybma3CizsiMc
Post a Comment