18.

Az elmúlt hetek zsúfolt időbeosztása után végre szabad volt az egész délelőttöm. Beautóztam a városba. Gondoltam, megveszem a karácsonyi ajándékokat. Végül, mondhatni, elpazaroltam az időt. Üres kézzel jöttem haza. Mint ahogy üres kézzel állok itt is - mindjárt éjfél - az üres lap előtt. Szeretem ezt az ürességet. Eszembe juttatja, milyen jó embernek és emberinek lenni. Elismerni, hogy elfáradtam. Milyen jó ellenállni az idő szorításának. Egyszerűen csak nézelődni, anélkül, hogy bármit is vennék. Örülni a fényeknek, a szép zenének, a finom illatoknak. Megőrizni a kíváncsiságot, a gyermeki lelkületet, s nyugodtan elpazarolni az egész szabad délelőttömet.