A bennem

élő gyermek ma felébresztette a bennem élő felnőttet. A gyerekek szokták ugyanis hétvégén és szünidőben ébreszteni a hajnalt és kedves szüleiket, mert olyan jó Harisnyás Pippiként teljesen mást és fordítva akarni, mint a felnőttek. (Az én gyermekeim sokszor fekszenek le úgy, hogy például a lábuk van a párnán...:)
Alvásügyileg szombat reggel a hét fénypontja. Mert végre lehet aludni. Mert olyan nagyon szeretek (szeretnék) aludni reggelenként. Persze ma reggel háromnegyed hatkor már tágranyílt szemmel bámultam a plafont és csöppet sem voltam álmos, pedig hétközben ugyanebben az időpontban majd' belepusztulok a felkelésekbe. Egy idő után kimentem a konyhába és idén ősszel először mécsest gyújtottam, néztem, hogy világosodik lassan odakint...Szép volt. Arra gondoltam, ez olyannyira egyszerű történet, hogy biztosan nem teszek róla említést senkinek. Aztán persze megintcsak mindenkinek említést teszek róla.