Thursday, September 2, 2010

Megmondom

őszintén, azt a csésze kávét az asztalkán végül nem sikerült meginnom, elfelejtkeztem róla, szóval az egyrészt a kelekótyaságom, másrészt a dekoráció szerves része.


Nagyon jó érzés kamaszodó kislány anyukájának lenni. Pici füzettel és tollal járkálok állandóan jegyzetelés okán.
"Nem is tudom mi van velem. Szomorú is vagyok, meg boldog is vagyok."
"Gyönyörűszép vagy ezzel a rövidebb hajjal, Sára. Tudom!"
"Fecsegünk egy kicsit, anya?"
"Te olyan jó anyuka vagy.
Dehogy vagyok, nem vagyok. (Kiabálás után voltunk éppen, mindketten kiabáltunk, de én vagyok a felnőtt.)
Na jó, tényleg nem, de azért jó vagy te így is nekem."

Tudom-tudom, mostanában keveset írok, pedig nekem is hiányzik...Ez a napló egyike a kedves hóbortjaimnak, amit - most így gondolom - soha nem szeretnék abbahagyni. Hűséges típus vagyok ugyanis.

9 comments:

Anonymous said...

"Na jó, tényleg nem, de azért jó vagy te így is nekem."
-Mind kedves, de talán ez számomra a leginkább!
Csak közhelyek jutnak eszembe... nem tudom úgy megfogalmazni, mint Te.
De: ezekért a kijelentésekért (is) szeretünk anyának lenni. Nem?

V. Kata

Anonymous said...

Nagyon helyes :)

Kőrösi Mercédesz said...

Milyen kedves gondolatok! Mi két kamaszodót csodálhatunk napról napra, és néha sajnálom, hogy nincs jegyzetfüzet a kezemben. És szép a gyertya, a kávé viszont lehet, hogy sok lett volna;))

honfiviki said...

Annyira jópofa és szívet melengető a légkör, amiben éltek.

A postaládás kis dobozt irigylem, korábban olvastam. :)

Estsanatlehi said...

Azért imádlak olvasni, mert idekattintva mindig az az érzésem, hogy az Alcott-féle March család életébe csöppentem néhány percre. Még nem késő életre kelteni egy negyedik little woman-t, ezekből az édes szövegekből soha sincs elég a világban... :)

Anka said...

Azt hiszem te vagy az első, akitől azt hallom: "jó kamaszlány anyukájának lenni" Annyira jó, hogy ezt írod, és annyira jó itt lenni nálatok, még így virtuálisan is :D

lucia32 said...

ó, én nem is tudom hogyan tévedtem ide hozzád. De most nagy hirtelen fejest ugrottam a régebbi írásaidba. Szépek a képeid. Szépek a gyermekeid. Szép vagy Te is. "Kívül" is. De azt hiszem "belülről" még inkább. Milyen jó neked, hogy a mindennapok apróságaiban oly sok örömet találsz. Mostantól másképpen nézem a világot:) És visszajövök még hozzád. Feltöltődni.

márta said...

Köszönöm, hogy ilyen szépeket írtok. Szeretem őket. :)

Boci said...

Ezekért a postokért jó olvasgatni ezt a blogot.
Köszi