Thursday, September 16, 2010

Csütörtökön

Enikőnek általában csak két órája van, szóval miénk a délelőtt fele. Elhatároztuk, hogy mindig csinálunk valami érdekeset. Például ma megengedtem neki, hogy felseperje a konyhát. Aztán rózsaszín cukormázzal és arany meg ezüstgolyócskákkal díszített tündérmuffint sütöttünk, a nővéreinek szánta a délutáni tea mellé. Aztán elmondta vagy húszháromszor egymás után a németórára tanult őszi verset.
Szeretem a csütörtököket.





8 comments:

Anonymous said...

'Szép-lelkű-Mártánk'!
Köszönet Neked!

Kata

Mike Adina said...

A te lányaid is szeretnek szoknyában járni?

iri said...

En pedig a kepeid , s bejegyzeseid!

Kőrösi Mercédesz said...

Kint van a pocija! Édesek azok a kis virgácsok! Nagyon helyesek együtt a lányok. Csak nem ilyen tó mellett laktok??

Lepkevár said...

Márta, utólagos engedelmeddel írtam rólad a blogomban, sőt idéztem is tőled.

Köszönöm! :)

márta said...

:) Olvastam.

Merci, nem lakunk ilyen szép tó mellett, de erre szoktunk biciklizni meg bóklászni az erdőben, mikor végre kisüt kicsit a nap.

Adina, szeretnek, főleg ha új harisnyát kapnak (amit első viseléskor ki is szakítanak...:))

Nyárády Károly said...

Boldog Névnapot Enikőnek!

honfiviki said...

A kedvencem, ahogy bandukolnak egymás mellett :) édesek!