Enikőnek általában csak két órája van, szóval miénk a délelőtt fele. Elhatároztuk, hogy mindig csinálunk valami érdekeset. Például ma megengedtem neki, hogy felseperje a konyhát. Aztán rózsaszín cukormázzal és arany meg ezüstgolyócskákkal díszített tündérmuffint sütöttünk, a nővéreinek szánta a délutáni tea mellé. Aztán elmondta vagy húszháromszor egymás után a németórára tanult őszi verset.
Szeretem a csütörtököket.
Thursday, September 16, 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
8 comments:
'Szép-lelkű-Mártánk'!
Köszönet Neked!
Kata
A te lányaid is szeretnek szoknyában járni?
En pedig a kepeid , s bejegyzeseid!
Kint van a pocija! Édesek azok a kis virgácsok! Nagyon helyesek együtt a lányok. Csak nem ilyen tó mellett laktok??
Márta, utólagos engedelmeddel írtam rólad a blogomban, sőt idéztem is tőled.
Köszönöm! :)
:) Olvastam.
Merci, nem lakunk ilyen szép tó mellett, de erre szoktunk biciklizni meg bóklászni az erdőben, mikor végre kisüt kicsit a nap.
Adina, szeretnek, főleg ha új harisnyát kapnak (amit első viseléskor ki is szakítanak...:))
Boldog Névnapot Enikőnek!
A kedvencem, ahogy bandukolnak egymás mellett :) édesek!
Post a Comment