Tuesday, September 7, 2010
Vannak ilyen
napok, mikor senkivel sem lehet bírni, ezért megengedtem, hogy a hálószobánkat ugrálószobának rendezzék be meg párnacsatázó szobának, a gyerekszoba megmaradt rendetlenszobának és akkor én a nappalit olvasószobának neveztem ki a frissen alakult Könyvklub összejöveteleinek megtartásához, így próbálva furfanggal rávenni Sárát egy kötelező olvasmány elkezdéséhez (a Tom Sawyer kalandjai nagyon érdekes, feltéve ha nem kötelező olvasmány...), főztem teát, vágtam fel almát, én is elővettem egy Hemingway könyvet, hogy jó példával járjak elől, s mégis tíz perc után átszivárgott ő is ugrálni meg dobálózni, aztán ülhetek itt magamban a Könyvklubban kedvemre, vannak ilyen napok, hát nekem így is jó.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
En mindig szerettem olvasni de en is mindig azt szerettem ami nem kotelezo haziolvasmany.Amik kotelezoek voltak azokat nagyon nehzen es nem szivesen olvastam.De valahogy par ev utan ami tevekenyseg erdekesnek tunt az valahogy ellaposodik es mar nem tetszik.igy van az olvasassal is,hogy se idom se turelmem leulni es egy konyvet vegig olvasni.Mindig enki kezdek de valahol feluton aba hagyom.
Ezen ügyködöm én, hogy legyen idő is meg türelem is...
Nem tudom kivenni, bárhogy meresztem a szemem... németül kell elolvasnia?
Hát persze. Októberben ezt a könyvet fogják átbeszélni az irodalomórán, szóval szeptember folyamán mindenki el kell olvassa. Remélem tetszeni fog neki, annak idején én nagyon szerettem. Amúgy ugyanolyan könnyedén olvas németül is, mint magyarul, bár a szótárat gyakran elővesszük azért...
Kedves Márta!
Tegnap óta olvaslak,mert tegnap találtam a blogodra!!Aminek nagyon örülök!
Talán 2010 évet el is olvastam,a tegnap nem tudtam itt hagyni a blogod.Csak olvastam és olvastam...
és ma is olvasok...
Imádom az írásaid,a képeid,a nyitottságodat,a nyugalmadat,mindent!Úgy ahogy van!
Jókat nevetek,mosolygok vagy éppen könnyezek
Amúgy Timi vagyok,de második nevem Márta,dédmamám után:)
u.i.és én is futok:)nem rég,nem sokat,de futok!
annyira szeretnék nálad gyereknek lenni...
Post a Comment