Én is voltam gyerek, ezért nem csodálkozom (semmin), ha a postaládában olyan levelet találok, amin ugyanaz a feladó és a címzett. Talán egyszerűen csak arról van szó, apránként tényleg belakjuk a teret. Ott élünk a postaládában, ott a kitakarított, felújított fiókokban, szekrényekben. Kicsi helyen is elférünk.
Ma megtisztítottam egy zsebkendőnyi területet az udvar sarkában, tele volt tövissel, csalánnal, térdig érő gazokkal. A fenyőfa alatt három gombát és egy lakatlan csigaházat találtam, benne esővíz. Kis szemlélődés után észrevettem, ez az egyetlen olyan pontja az udvarnak, ahol szomszédi szem elől elrejtve, teljesen zavartalanul lehet ücsörögni. Mivel elég egyenetlen itt a talaj, téglából vagy kövekből apró teraszt szeretnék építeni, épp csak akkorát, hogy egy-két szék és egy kis asztal elférjen. Asztal nem muszáj, majd meglátjuk. A sziklakert, ami nem más, mint egy egészen függőlegesre rakott, alacsony, hevenyészett kőfal, - szerintem nagyon szép, de ezt még csak én tudom. Legújabb lakói az a néhány kövirózsa és más, nevét-sem-tudom-milyen növényke, amit egy barátnőm küldött a saját kertjéből.
Vacsorára káposztafőzeléket főztem. A káposztát egyik nagynénimtől kaptam a hétvégén. A másik mézet adott. Anyukám levestésztával látott el.
Szeretem az egyszerű ételeket,
szeretem, hogy így gondoskodunk egymásról,
mindenki azt adja, amit tud, amije van.
Virágot, mézet, tésztát, káposztát.
( Könyvet, levelet, jó szót, hallgatást. Karácsonyi díszeket augusztusban.)
Egyszer egy teljesen ismeretlen német nénike cukkinit adományozott.
Kérni nem szeretek, de tanulok adni és tanulok elfogadni. Ha cukkinit, akkor hát cukkinit. Apró lépés annak a végső célnak a megélésében, amit Pál Feri így fogalmazott meg valamelyik előadásában:
" Ezzel a mondattal érdemes elmenni ebből a világból: Nagyon köszönöm neked."
* Petrik Adrien
Thursday, August 18, 2011
Asszony és háza.*
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
13 comments:
Marta, Marta,ki latna meg rajtad kivul a pokhalot,csigahazat ilyen megvilagitasban!
az a pókháló olyan mintha gyöngyökből lenne fűzve:)
Számomra nagyon szép és kedves gondolatokat fogalmaztál meg. Egy idősebb barátom szokta mondogatni ugyanezt, "tudni kell adni és elfogadni is" valamint "egymás tanítói és tanulói vagyunk az élet iskolájában". :)
Akkor vagy a rokonsag koltozott hozzad, vagy te haza.Igy ertsem ezt?
:) Nem. Csak egy hétvégére hazautaztunk, és mire észrevettem, mindenki ellátott mindenféle földi jóval.
Ah kozben visszamentem egy kicsit s lattam , hogy adtal valaszt.Koszonom!
Kulonos nem de ujabb szep gondolatokat szult benned.
Adni olyan jó:)!
Az a csigaház igazán csodálatos.A minap mi is elénekeltük a gyerekekkel a "Csigabiga gyere ki..."c éneket és ni csak kibújt a csiga a házából:)Annál nagyobb boldogságot akkor más nem is adhatott volna a gyerekeimnek:)
Hmmmm! Nem is olyan régen én is lakatlan csigaházakat találtam bennük esővízzel.
Mélyen bevéstem, hogy milyen szép dolog. Nem is kell vésni, vésődik az magától,mint minden egyszerűen szép dolog.Nálam legalábbis, de nem vagyok egyedül.
Időnként úgy érzem, szerelmes vagyok a posztjaidba. Remélem nem érted félre. Olyasmi szerelme ez, mint amivel te megéled a hétköznapokat. Csodás adomány, hogy így tudod láttatni is. Köszönöm.
A pókháló"tok" egy igazi álomfogó/Traumfänger/dreamcatcher.
Kivánok szép álmokat és napközbe zavaratlan pillanatokat.
Nyaralni voltam. De hiányzott már, hogy olvassalak:)
Köszönök mindent, nem értettem félre semmit. :)
Mi pedig köszönjük a képeslapot, amit küldtél. :)
Post a Comment