Wednesday, November 9, 2011
Nem hétköznapi
hősökről olvasok megrendítő, elgondolkodtató könyveket, közben lelki egyensúlyom fenntartása érdekében próbálom magamban leutánozni Mici reggeli rituáléját: amint kiengedem az udvarra, bukfencezik egyet, majd, ha úgy ítéli meg, ma különösen szép az élet, bukfencezik még egy másodikat is.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
7 comments:
Már éppen gondoltam, hogy régen olvastam bejegyzést tőled. :o) Így teljesüljön a kívánságom.
Mily boldog ez a lánykád a képen, s mily szép is az élet mindennek ellenére is, ugye? :)
A kisfiam ma az oviból hazajövet rám parancsolt, hogy rugdossam a lehullott leveleket a járdán, hát nem igaza volt?! sokkal jobb kedvem lett! :)
A cicák tudnak élni!!!!!!!!!Örülök neked!♥
ha mi is ennyire őszintén tudnánk élni, mint Mici, jobb és szebb hely lenne a világ...
jönnek a sötét reggelek és tudd Márta, hogy olyankor itt vagy a konyhánkban amikor háromnegyed 7kor gyertyafénynél reggelizünk a gyerekekkel!
:) csak mosolygok :)
Nekem is van egy könyvem Bonhoeffertől, a Börtönlevelek, élmény volt őt olvasni! (Azért vettem, mert egy ferences szerzetes (Barsi Balás) akkora lelkesedéssel mesélt róla - és tényleg)
Post a Comment