Friday, April 13, 2012
Nekem ne
mondja senki, hogy a boltoskisasszony azért ajándékozott meg egy rózsaszín, fehér pöttyös csokoládétojással, mert észrevette volna az épp kifizetett cók-mók pakolgatása közben a bennem lakó, boogiet dúdoló gyermeket. Pont hogy nem vette észre. Kedvem lenne sose megenni. Odaadnám inkább én is valakinek, akinek sok a csomagja, s nem látszik a benne lakó gyermek, aki ugyancsak nem enné meg, hanem odaadná valakinek, s mind így, míg a világ kereksége okán egyszercsak visszakapnám. Akkor annyi felé osztanám, ahányan vagyunk. Pont jó lenne majd a fél fogunkra ebéd után desszertnek.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
12 comments:
Életem legszebb mondatát olvashattam itt ma.
majd, ha kibőgtem magam, elmondom, mennyire fontos vagy nekem
szép hétvégét Márta)*
óh,én biztosan őrizgetném, már olvadna, meg összetörne, mert megérdemelném, h ez történjen, önző vagyok, az hiszem
visszatértem, mert már el tudom olvasni mégegyszer, meg mégegyszer a posztod a könnyeimtől...:)))
és arra gondoltam - ha megengeded, beleegyezel, elfogadod - a kis tojás képe a neten körbejkárhat, adhatnán egymásnak láncként, és jövő Húsvétra vissazjutna Hozzád...
mit szólsz?
Merészkednék bekérezni a sorba...ez pillanatnyi bátorság részemről...
:)Júlia
Lehet, hogy most az egyszer a szívére hallgatott...
Gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt a " Visszajött a répa" című. Nyuszikák ajándékoztak egymásnak répát, míg egyszer csak visszatért az eredeti gazdájához.
ez olyan volt, mint egy szép kis mese!:)
Mennyire Martas ez is, s megis mindannyiunk szive szerint szoltal, mesterien!
Mártám!!!!.....:)
Azt hiszem épp most osztottad annyi felé... (sőt!) Köszönöm.
Katalin, attól eltekinte, hogy tényleg nem tudhatom, milyen emléket hív elő benned egy csokitojás, mégis attól tartok, te még nálam is sírósabb vagy. :)
A tojásláncot nem tudom, (bár teljesen biztos vagyok benne, hogy igenis visszajutna hozzám), kicsit mégis attól tartok, ha a történetet elolvasva szeretné is valaki jelképesen, felszólítás hatására máris beindulnának a teljesen természetes emberi reakciók: hogy inkább nem. Én is ilyen vagyok. Nekem teljesen elég ez a néhány aranyos hozzászólás.
Mindannyiótoknak köszönöm, hogy megálltatok itt egy pillanatra :)
ez olyan cuki volt!
Post a Comment