Wednesday, April 11, 2012
Úgy ragyogja be
szerény személyemet, a konyhát s a borongós délutánt az ablakpárkányra állított, az apró narancssárga hintaszéktől kissé balra elhelyezkedő vázában virító sárga nárcisz és tulipán, hogy a végén még elfelejtek mélységesen kétségbeesni azon tényállás felett, hogy milyen kis kedvesen, ámde unalmasan és haszontalanul is ücsörgök én itt, a világom közepén.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
Hogy ülnél már haszontalanul??????Hiszen te jelented a világon a legfontosabbat a lányaidnak!!!!Te vagy az "anyarigó".....
♥
Copfok,macskak,kototu,teaskanna,nalatok minden olyan maskent, melegen hat!
dehogy ülsz haszontalanul! írsz néhány sort, mutatsz néhány képet és máris több embernek a napjába vittél kis életdarabkát :)
Gyönyörű, beszédes képsorozat...
Rég vártam valami újat, és de jó, hogy most itt van...új mondat.Én már egyszer kérdeztem, hogy Márta talán szomorú-e, de nem kaptam választ.Nyilván, nem rám tartozott.De Márta..kérem, legyen vidám, és ha az, bocsássa meg, hogy félremagyarázom sorait. Szép, bensőséges, amit mutat, én jól vagyok tőle. De ehhez tudnom kell azt is, hogy aki írja, az is jól van.Nekem a kedves szó volt a legfontosabb ez utóbbi bejegyzéséből.
Júlia
Nem vagyok szomorú, csak "boloncságokat" beszélek. :)
Köszönöm a törődést..
Nagyon kedves...és diplomatikus:)
Szeretettel.....
Egyik Márta sem ül haszontalanul..mindenkinek célja van..gondolatai..ahogy mondják a 2megasztárban"nekem átjött!!puszillak.kis drusza..:)
Post a Comment