Sunday, July 28, 2013

Dísztelen dal.


Vannak dolgok, melyeket egyszerűen csak tudok.
 Hogy például mikor megbántok, elhagyok, elfelejtek valakit, akkor nemcsak őt, hanem magát a szeretetet, vagy minek is nevezzem, bántom meg, hagyom el, felejtem el. ( Nekem ez is épp elegendő Isten-bizonyíték. Tehát, hogy egészen biztosan tudom: akármilyen laza emberi kapcsolatban vagyok nemcsak én, vagy nemcsak te, hanem van még maga a kapcsolat, maga a szeretet.)
A másik, amit tudok, hogy adós vagyok. Adósa az emberiség azon apró szeletének, akiket közelembe sodort az élet. Szegények. Állandóan kudarcot vallok ugyanis a világgal való érintkezésben. Adjatok csak egy jó könyvet, s ha még egy csésze tea is jut mellé, dehogy akarok én emberek közé menni. Martin Buber ír erről a Könyvek és emberek c. írásában:"...könyvek nélkül akarok meghalni, emberi kézzel a kezemben". (...und ich will ohne Bücher sterben, eine Menschenhand in der meinen.)
És még tudom, hogy a reményhez hosszú, keserves út vezet: mert tudom, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.* Mindenesetre, ez igazi remény. Olyan igazi és erős, mint ahogy drága gyermekeimre gondolok egy-egy erőt (szülőt) próbáló nap végén: őket szeretem a legjobban a világon. (Ha sírba visznek, akkor is.)
Ez van most, ez a dísztelen dal.** Jó éjszakát az egész világnak.

* Pál levele a Rómaiakhoz 5:4
** Kányádi Sándor

12 comments:

VRJúlia said...

Márta, ez legalább annyira meghatott, mint a pillanat, amikor észrevettem a kék búzavirágot, minek magja borítékban érkezett. Tőled.
Sokat, sokat mesélnék neked mindarról, amit leírtál.
Ha lesz alkalom...
Egyelőre legalább magammal.

vacakka said...

Ha annyira szépen tudnék fogalmazni, mint te, ugyanezeket a gondolatokat biztosan lejegyeztem volna. Nagyon jól esett olvasni, köszönöm. :)

Adin(k)a said...

Köszönöm, hogy olvashatlak és erőt meríthetek az írásaidból. Ma reggel én is úgy érzek, hogy egy jó könyv, egy csésze tea lenne a legjobb társaság számomra.

L. M. Zsuzsi said...

Kedves Márta, ezt most nagyon köszönöm!

Noryta said...

...az a keserves út néha oly nehéz a remény ideje alatt. És hosszú is. :) De tényleg megéri. Köszönöm!

aliz said...

mindig olyan szépeket irsz... (hogy szépen is, az csak természetes: a tartalmaidból következik Különben is, tudjuk: '"Le style c'est l'homme"

Katalin said...

Márti, Nagyon sok boldogságot kívánok nevednapja alkalmából sok szeretettel

Éva said...

"Adjatok csak egy jó könyvet, s ha még egy csésze tea is jut mellé, dehogy akarok én emberek közé menni."

"...könyvek nélkül akarok meghalni, emberi kézzel a kezemben".

Most azon gondolkoztam, hogy vajon ki melyiket tartja a helyes iránynak. Emberektől a könyvek felé, vagy könyvektől az emberek felé?
Együtt is megy vagy csak egyiktől a másik irányába?
Mennyi mindentől függ?

Gyöngyi said...

Nagyon köszönöm a gondolatokat :) Pont jókor, mert megerősített abban amivel pont most küszködök. Legyetek áldottak!

csillag said...

"jó nagyon,/Elrévedezni némely szavadon" (Juhász Gyula) :)

márta said...

Köszönöm nektek!

Piroska said...

Köszönet és Hála minden egyes leírt gondolatodért.

Szeretettel,

P.