S mert nem csak kenyérrel él az ember,
a leglehetetlenebb helyeken - akár az asztalról lecsorgó rendetlenségben, a pocsolyákban, a csőtörés után mintásra száradt plafonban: szóval életem hétköznapi költészetének megannyi színhelyén - megbúvó szépség éltet, s az olyan mondatok, mint amilyet ma reggel mondott a tanácsadóm a Munkaügyi Hivatalban:
"Hölgyem, az ön esete nehéz. De nem reménytelen."
10 comments:
Márta, az utolsó kép a hétköznapjaink horizontja fölött "lebegő" Krisztussal mestermunka, kiállításra való. Gyönyörű!
" nehéz de nem reménytelen" ...biztosan nem könnyű, de türelemmel minden elérhető! Szorítok és imáimba belefoglallak, hogy a reménytelen reménnyé váljék!
Szeretettel,
P.
Jó visszatérni Hozzád Márta! :) megvallom sok van a vállamon és semmilyen blogra nem volt jó ideje se erőm, se időm. A munkaügyi Beraterin dolog szinte szóról szóra nálam is elhangzott nemrég :-D
A "nehéz, de nem reménytelen" kecsegtetően hangzik. Annyi lehetőség van benne! Az én kedvenc évszakom is az ősz. Számomra az ősz ben van a legtöbb gondolat, belső monológ.
Utolsó mondat, utolsó kép..rímelnek! Reménykedek veled.
Köszönöm nektek!
Számomra is egyértelműen reménykeltő az elhangzott mondat,- én tudom, hogy semmilyen téren nem vagyok könnyű eset.
Hajni, lehetséges, hogy jól betanulják ezt a mondatot a Berater-képzőben, és mindenkinek ezt mondják.:)
Nagybetűvel írtad az ősz szót. Tehát: Ősz.
Meg is érdemli!
Utolsó kép, igen!
semmiképpse reménytelen!!! (persze a munkaugyi szempontokat nem ismerem), de egyébként biztos nem az!!!! :)
szerintem sem :)
tudtam, hogy nehéz lesz, nem vagyok meglepődve.
Post a Comment