Mit együnk? Nincs a hűtőben semmi. Mikor jössz már haza? Vegyél nekem kérlek, egy csomag gumimacit. Szeretlek! Hab dich lieb!
Ilyen kedvességeket csak akkor kapok, mikor sok a munka s én későn jövök haza.
Mert vészhelyzetben kiderül, mi a fontos az életben:
étel, gumimaci, sok-sok szeretet.
Amúgy kedd reggel van, nagyon korán. Egy későn-hazaérkezős kedd a sok közül, semmi különös. Egyszerű ebédet készítek éppen: a még tegnap este héjában megfőzött és megpucolt krumplit kivajazott kerámia-tepsiben fűszerezem, vajazom, majd reszelt sajttal megszórva, fóliával letakarva forró sütőbe tolom. Mielőtt elindulunk itthonról, elzárom a tűzhelyet, a tepsit pedig odabent hagyom. Így nem fog tán teljesen kihűlni mire hazaérnek iskolából a gyerekek. A salátát ők is el tudják készíteni. Gyümölcsleves pedig van még tegnapelőttről.
Hogy van kiről gondoskodni, s van miből, s hogy vannak a keddek: ez ajándék.
Cserébe azt adom, amim van:
kicsit kevesebb alvást, jókedvű ébresztést, saját üzeneteim, munkakedvem, s egy kis tepsi sült krumplit ebédre.
A z é l e t m a i s s z é p .
Ami vagyok, így ahogy, s amit adni tudok, az ma is teljesen elég.
5 comments:
Annyira örülök mindig, amikor írsz :)
Számomra terápia jellegű a blogod.
Ma hajnalban én bodza limonádét hagytam a hűtőben a kis iskolásnak.
:)))
Oh, de szép! Köszönöm!
Ritkán irok ide..de mindig olvasom..Tényleg van valami közvetités a szavaidban,soraidban,..ami arra ösztökél..hogy bátrabb,nyugodtabb derüsebb legyen a napom..és ezt KÖSZÖNÖM!(mártaalice)
Ó, ezek a színek! Ez a Te kezed?
Post a Comment