mikor hazakeveredve valahogy a munkából, szótlanul dőlök végig a kanapén.
odakint hideg van, eső áztatja a teregetett ruhát, idebent magamra húzom kedvenc, elnyűtt pulóverem.
amit látok, hallok és érzek, nem feltétlenül mindig szép és jó.
igazából néha egyszerűen csak összetöri a szívem.
de tudod mit?
ez akkor is az én életem. egyetlen és megismételhetetlen.
s ha nem tetszik valami, kitalálom, mit lehetne tenni, hogy elviselhető legyen mégis.
mit is, mit is...
a túlórákért kapott kis összegből kifizethetném egy afrikai gyerek négy havi tandíját, például. megírhatnék néhány képeslapot, például. főzhetnék magamnak egy nagy csésze teát, mert én is fáradt vagyok, és én is egyedül érzem magam. aztán elmosogathatnék. palacsintát süthetnék a gyerekeknek.
vagy szedhetnék egy csokor virágot - épp nyílik az orgona az udvaron -
s mondhatnám, írhatnám, ezerszer-milliószor is, ha kell, hogy
a z é l e t s z é p. n a g y o n s z é p. m é g a k k o r i s , a m i k o r e g y é b k é n t n e m .
12 comments:
ó, a szívemből szóltál, megint! Olyan nagyon jó, hogy írsz!
Nagyon vártam ezt a bejegyzést. Valahogy hasonlóan éreztem magam én is tegnap. Köszönöm ♥
<3
én is köszönöm...
a nagylány körömlakkja a csokorral harmonizál, látom, mindig:)))
♥
nézd mire bukkantam:
http://www.lackfi-janos.hu/prodan-marta-temaja/
Ki az aki alkalomadtan nem ugyanigy erzi magat!S amint latsziknem is eppen a korral jar!
:)
Igen Katalin, azt nekem írták.
de jó, ♥
nagyon jó:))
(olyan a hangulata, mint Pilinszky Francia fogoly-ának
megyek rákeresek az eredeti helyedre :)))
szeretem az ilyesmit, és nem csodálom, hogy annyian olvassák, értékes gondolataidat
de jó :)))
Post a Comment