Sunday, May 31, 2015

Négy nap Toszkánában.

Valamikor régen, némi gyors családi szabadnap-szünidőegyeztetés után lefoglaltunk egy házat Toszkánában. Aztán nem is gondoltunk rá, annyi minden történt mostanában, kinek is lett volna ideje, ereje utazásról álmodozni. Pedig utazni jó. Szabad. Lelkiismeretfurdalás nélkül, egyszerűen csak elfogadva a lehetőséget, szeretettel, örömmel.
Pontosan követve az éppen olvasott könyv (José Saramago: Die portugiesische Reise) egyik mondatát - "Bízd rá virágaidat egy hozzáértő személyre és utazz el..."* - bedobáltunk néhány ruhát a bőröndökbe, majd elindultunk.
S mert úgy gondolom, még mindig, megbocsáthatatlan lenne jegyzetelés nélkül utazni**, vagy akár csak élni, beszámoló következik. Próbálom rövidre fogni. Nem hiszem, hogy menni fog.

* Überlass deine Blumen jemandem, der damit umzugehen weiß, und fahr los. (José Saramago)
** Inexcusable to travel, or even live, without taking notes. (Franz Kafka)

11 comments:

Adin(k)a said...

Gyönyörű fotók, helyek!

This Magic Moment said...

Szeretem a képeidet, az írásaidat, az utazásos írásaidat, mondtam már? :) Ezek a szavak, ezek a fotók is gyönyörűek, ahogy mindig!

iri said...

Röviden,hosszan, bárhogy csak számolj be rola!

Klaudia said...

Ne is legyen rövid :)

Katalin said...

ne próbáld rövidre fogni, csak amennyi időt ki tudsz préselni rá, gyönyörű
szeretem nézegetni:))))nagyon

Piroska said...

Egyszerűen nagyszerű.....köszönöm...

N. said...

Ugye a pipacsok...? Köszönöm :)

Anna said...

Ezt Kafka hol mondja ilyen jól? Szépek a képek:)

márta said...

A naplóiban valahol...:)

Anna said...

Na ettől féltem:) Mert most pont nem Kafkát olvasok, így kénytelen leszek majd azt is előre venni.

L. M. Zsuzsi said...

Hát, sírok. Tényleg, hirtelen olyan sóvárgás tört rám Itália iránt... a szerelmem múlhatatlan, és erős, mint a halál... dehát idén nem (sem) lehetünk egymáséi.