borítja be világomat az idei első köd, oly rég nem érzett otthonossággal, mint hétvégi reggeleket a konyhánkban lassan szétáradó kávé vagy a majdnem készre pirult gofri illata.
Szinte szívfájdítóan szép.
Mert én itt vagyok igazán itthon, ebben a tájban, ezekben a színekben, amint kockás gumicsizmában megyek át az erdőn, szitáló esőben.
Még nincs vége a nyárnak, s nem bánom, hogy szinte szünet nélkül dolgoztam végig az elmúlt két és fél hónapot, az itthoni bolondokházát sem bánom, a sírógörcsöt sem, ami a főnököm asztalánál tört rám, mondataimat, miket jó lenne visszaszívni, mérgelődéseimet, panaszkodásaimat, ezeket azért nem bánom, mert enélkül nem lenne tétje a döntésnek sem, hogy boldog akarok lenni így is, mindenképp.
(Kétszóban: happy anyway.)
5 comments:
Ez vagy te igazán, Márta! Ezek a fotók! ...
Köszönöm a mai reggeli gondolatot (is)!
Nagyon szeretem a fotóidat! De főleg azt, ami belőlük árad!♥
Soha nem vagyunk tökéletesen boldogok, te törekszünk rá, és át is éljük, csak tudatában kell lennünk.
Jönnek majd a szép ködös, őszi téli képek. Már várom.
Sírógörcs? Feszültségoldó, én is használom, illetve kitör belőlem, nincs gátja.
szeretem az életszeméleted, meg azt, ahogy meg tudod szépíteni azt is, ami nem eredendően szép,
ami meg eleve szép, hát azt meg olyan finoman szépségesen látod, mint ködfátyol a hegyek közt, virágok színe az elmosódó réten,
ezért szeretek olvasni tőled: úgy tanítasz, hogy nem mondod: csak mutatod
Hiszem, hogy mindenkinek van feladata,
azt biztosan tudom, hogy neked miattunk/miattam kell blogot írnod ...úgy vigasztalsz, hogy nem erőlteted,
"CSAK" megmutatod
elhiszem, hogy neked is vannak nehéz helyzeteid, és a te erőd is véges, de ez a szűnni-nem-akaró életszeretet, ez a mosolygás, ez nagyon ragályos :))))))
köszönöm
"Addig boldog az ember, amíg minduntalan nevet valamin, akár kell, akár nem."
(Szilvási Lajos - Albérlet a Síp utcában)
♥
Post a Comment