volt egyszer, hogy elfogott hirtelen a sírás, s oly keservesen kezdtem el zokogni, mintha soha többé nem tudnám abbahagyni. mint ahogy csak a gyerekek tudnak még rajtam kívül.
s akkor ő nem azt kezdte el feszegetni, hogy de mégis miért.
amúgy sem tudtam volna megmondani. azért.
csak ült egy ideig mellettem, simogatva tanácstalanul a fejem, majd - jobb ötlet híján - felpattant, és ragaszkodott hozzá, hogy azonnal vegyek be egyet-egyet az összes vitamin fajtából, amit csak fel tudott kutatni itthon.
