Bakancslisták

írásában, bevallom, nem vagyok túl jó. Kezembe akadt egy próbálkozásom, hét-nyolc évvel ezelőtt írtam még volt, s olyan tételek vannak rajta, hogy: megtanulni németül. Vagy: munkát keresni. Vagy: munkát találni. Én írtam a világ legföldhözragadtabb bakancslistáját, még akkor is, ha utólag úgy látom, minden egyes pontot teljesítettem. Sokkal nagyobb örömömet leltem abban, hogy hosszú éveken át minden nap egyszerűen annyi új német szót tanultam meg, amennyit csak tudtam. A szókincsem egyébként akkor gyarapodott ugrásszerűen, miután kis túlzással ugyan, de kiszótáraztam Tolsztoj komplett Háború és békéjét. Gyanítom, ha azt tűzném ki célul, hogy - nyilván inkább csak átvitt értelemben - fel akarok jutni a Mount Everestre, utólag inkább arra emlékeznék, mennyire szépek voltak a völgyben a kis virágok, vagy milyen kedves volt a csomagjaimat cipelő serpa kislányának a mosolya.

De nem azért mondom, mintha nem lennének céljaim. Vannak. (Csak pillanatnyilag nem tudom, melyek azok.)
Néha csak annyi a kimondatlan célom, hogy túléljek.
Ez nem hangzik szépen.
Megpróbálom még egyszer.
A célom az, hogy é l j e k .

Szeretek reggel felkelni, és gyerekes örömet érezni amiatt, hogy idén ősszel először befagyott az autóm szélvédője. Vagy azon tűnődni, vajon hova is tettem a piros kézmelegítőmet. Szeretem, hogy mindenki forró teával megtöltött termosszal a kezében érkezik a munkahelyre. Hogy minden sétáról valamilyen kincssel a zsebemben jövök haza: dió, pár szem szőlő, gesztenye, színes levél, egy-egy alma. Szeretek fahéjas csigát sütni, ha arra vágynak a gyerekek. Vagy még egyszer tüzet rakni a kertben, majd hosszasan nézni a sötét égboltot pazarul elborító csillagrengeteget. Szeretek olvasnivalót rendelni a mind hosszabbodó őszi estékre. Nehéz szövegekben elmélyedni, levelet írni, felfedezni, hogy megérkeztek a téli teák a boltba, érezni magamban feltörni a munkakedvet, reggel a fürdőszoba előtt álmos csókot kapni, s telefonomon az új üzenetek érkezésének hangját meghallani: ilyesmiket gyűjtök. Mögöttük arany foglalatként meghúzódó cél ragyog: szeretek szeretni, kívánságokat teljesíteni, egy nálam bölcsebb akaratba beleolvadni, hálásnak lenni, ajándékot adni, szeretek szeretve lenni, minden nap újból újat kezdeni.
És még nagyon szeretem az őszi virágokból kötött csokrokat.
Tulajdonképpen én is írok bakancslistát.
Csak én mindig inkább utólag.