Valamelyik este említettem itthon, mennyire szeretem, ahogy Elvis Presley énekli a There will be peace in the valley című dalt. Néhány nap múlva, egy ködborította, hűvös reggelen, mikor beindítottam az autót, valaki megoldotta, hogy ez a szám induljon el a lejátszóban. Nem kellett kimondania senkinek a szót ahhoz, hogy tudjam: szeretnek.
Sok-sok finom, aprószemű, fényes mozzanat mentén élem az életet. Mindenki, akivel találkozom - ha csak egy félmosolynyira is, ahogy dideregve elsietünk egymás mellett korán reggel az utcán, ha csak egy érdeklődő, kedves mondat erejéig is az postládámban -, valamiféle híddá válik számomra. Kapoccsá, közvevítővé, útmutatóvá.
Mint ahogy a só odaadja önmagát, és a leves az, ami ízlik, mint ahogy a mécses elégeti önmagát, s fényénél meglátjuk a szobában levő tárgyakat, úgy vagyunk itt mindannyian a föld sója. A világ világossága.
Odaadásunk próbája ott dől el - s ebben a magamutogató világban ez egyáltalán nem magától értetődő, könnyű feladat -, hogy csupán önmagunkra akarjuk-e felhívni a figyelmet. Szemeink tisztasága, látásunk próbája pedig ott, hogy felfedezünk-e mások tettei mögött valami többet is.
Hallgatom a lányt, s története láthatóvá tesz egy fölöttünk levő Szépséget.
Hallgatom reggelenként a dalt, és megérzek valamit egy nálunk ízesebb Jóságból.
Így kapok enni egy olyan világban, ahol nagyon sokan éheznek, és nem csak kenyérre.
Így vagyok otthon egy olyan világban, ahol sokan hajléktalanok, még akkor is, ha van fedél a fejük fölött.
Barátaim, jóakaróim vannak itt, ahol annyian magányosak.
Egy ilyen világban, ahol minden normálisan gondolkodó ember fél, én, amikor képes vagyok meglátni ezt a fölöttünk levő Szépséget és Jóságot, akkor időnként már előfordul, hogy egyáltalán nem félek.
7 comments:
Nem olvastam még angolul a Bibliát. Magyarul sem eleget.
Most az tűnt fel, hogy nem lehet, hogy sokkal maibb, mondjam modernebb a fordítása, mint akár a mi újfordításúnk?(A bejegyzésed mellett elolvastam az igei részeket is, ezzel egy kis mai angol kipipálva...Látod, sosem tudhatjuk, mikor teszünk jót valakivel :) )
Ölellek.
Ez Eugene H. Peterson "The Message"-je. Nem forditas, inkabb parafrazis. En nagyon szeretem. Nem a "rendes" Biblia helyett, hanem mellette olvasando.:)
Elvis ezt a dalt egy tv-s koncertjén a magyarokért énekelte anno.
Hallgatóságát és a lakosságot pedig adományozásra kérte fel,
ki-ki segítsen, amivel tud.
Nekünk is jutott ezekből a ruhás csomagokból és az élelmiszerből is,
annak idején. :)
Én tudatlan.
Mégis, jóérzéssel tölt el, hogy felfedeztem valamit.
Köszönöm.
Kati, nem tudtam, de szep! Es teljesen megerositi azt, amirol kisse zavarosan, kisse homalyosan, de en is irni probalkoztam.
Julia, Eugene H. Peterson szamomra is viszonylag uj felfedezes, remelem, var meg ram az eletben ilyen. Orultem az erdeklodesnek.:)
Nyári Krisztiánnál olvasom most, hogy nem igaz, Elvis adománygyűjtése:A 22 éves Presley a műsorban valószínűleg új dalaira koncentrált, s nem arra, hogy színpadra lépése előtt a műsorvezető a magyarok ügyéről beszél majd a közönségnek. E gesztusért utólag köszönet jár Ed Sullivan-nek, aki akkoriban kettejük közül a híresebb volt, s ily módon sok pénztárcát megnyithatott. Elvisnek azonban nem sok köze lehetett a felkonferálás szövegéhez. Magát a dalt sem ő írta, ez egy ismert gospel, amit Mahalia Jackson adott elő először húsz évvel korábban. Sullivan ki is akarta húzni a repertoárból, de Elvis ragaszkodott hozzá, hogy előadhassa. Nem a magyarok miatt, hanem mert az anyukájának ez volt az egyik kedvenc száma....(idézet onnan),
de nem is ez a lényeg, hanem, hogy annyi minden összefügg, és az a kapocs, amiről Márta ilyen szépen írsz
:)
Post a Comment