Szeretem az esőt is, a hűvöst is.
Az esőcseppeket a virágszirmokon, az erdő felett szálló párát, a dombok tetején megrekedt fellegeket. A kitartóan eső cseppek csendes hangját az aszfalton.
Reggelenként néha szedek a földre esett rózsaszín virágokból a bokor alól.
Olyan, mint a manna.
Szépség-manna.
Olyan, mint a remény, mely az út távolabbi szakaszán ködbe veszik. (Legalább két dolog van az életemben, amitől félek, ahol nem tudom pontosan, hogyan lesz tovább.)
Olyan, mint az erő, mely két napra előre sohasem elég.
De egy lépésre, egy napra, a maira, igen.
Mert minden nap megújul. Szárnyra kelünk, mint a sasok. Futunk, és nem fáradunk meg. Járunk, és nem fáradunk el.
Minek nevezzük?
Nevezzük csak nyugodtan kötéltáncnak.
Nevezzük csak nyugodtan életművészetnek.
Nevezzük csak nyugodtan kegyelemnek.
3 comments:
Mici társad a kertben, jó látni.
Kedves Márta! Nagyon megrázott a furcsa angyalról szóló posztod. (A férjemnek volt agyhártyagyulladása a huszas éveiben, még nem is voltunk házasok, akkor tudasult bennem mennyire fontos nekem.) Van nekem egy angyalos naptárom, azóta lapozgatom, hogy valami támaszt keressek Neked. Valahogy ez az idézet akart jönni:
"Vannak idők, amikor biztosan tudjuk, hogy egyedül vagyunk, aztán úgy érezzük, melegség járja át a szívünket. Megértjük, hogy angyal érkezett hozzánk".
Pedig bizton tudom, hogy nem vagyunk egyedül, csak annyira magunkba zuhanva rójuk a köreinket, hogy nem vesszük észre, hogy valaki a hajunk szálát is számon tartja.
Nagyon sokat gondolok Rád, és kívánom, hogy megerősödve kerülj ki ezekből a nehéz hetekből, hónapokból. Néha az is elég, ha csak a következő 3 lépésre koncentrálunk ... (Én legalábbis úgy szoktam, ha úgy érzem, hogy egy egész hegyet kéne elbontanom.)
Olvasva gondolataidat mindegyre nővérem jut eszembe, aki egy távoli országban nevelte gyermekeit.
Valami megfoghatatlan vágyat, sóvárgást, olthatatlan sóvárgást érzek.
Hazád? Családod? - csak te tudhatod miért.
Amikor már nagy beteg volt olvastuk azt a az írást.... egy lábnyom a tengerparton. Amikor a mindenható ölben visz, amikor a megtartó kegyelem lélegeztet.
Gondolok rád!
Ha mondhatnám, azt mondanám, amit neki is mondtam.... Szeresd az életet! Élvezd!
Oly csodálatosan érzékeled a szépet és a jót - engedd el a tökéletesség vágyát! Sokat elvesz az erőből.
Ölellek!
Post a Comment