A pünkösdi rózsák jóval később nyílnak.
Lassításra, türelemre tanítanak, egy ütemre lépni a szívdobbanásommal, egyszerre lélegezni a saját virágzásommal, szeretni azt, ami van, ezt a nyarat, ezt a testet, ezt az életet.
Levágok, s behozok egy szálat.
Szétteregeti egyenként a szirmait, szétszórja a konyhámban a tikait, odaadja feltétel nélkül önmagát arra, amire született.
Szép.
Ez neki elég.
És nekem is.
4 comments:
Szép az üveg, szép a rózsa, szép a lelked.
Olyan s z é p 💛💜💛💜
Szép,én is ezt akartam mondani!
Bimbókat loptam egy régi kertből, szegények csak ott kukucskáltak a kerítésen át, senki örömére...
Heteken át gyönyörködtem bontakozásukban.
Post a Comment