Monday, June 15, 2020

A madarak esőben is énekelnek.

S úgy tűnik, a felhők néhol a földig leérnek.
A pünkösdi rózsák jóval később nyílnak.
Lassításra, türelemre tanítanak, egy ütemre lépni a szívdobbanásommal, egyszerre lélegezni a saját virágzásommal, szeretni azt, ami van, ezt a nyarat, ezt a testet, ezt az életet.
Levágok, s behozok egy szálat.
Szétteregeti egyenként a szirmait, szétszórja a konyhámban a tikait, odaadja feltétel nélkül önmagát arra, amire született.
Szép.
Ez neki elég.
És nekem is.

4 comments:

Sipos Éva said...

Szép az üveg, szép a rózsa, szép a lelked.

Piroska said...

Olyan s z é p 💛💜💛💜

Julianna said...

Szép,én is ezt akartam mondani!

Kósa Márta said...

Bimbókat loptam egy régi kertből, szegények csak ott kukucskáltak a kerítésen át, senki örömére...
Heteken át gyönyörködtem bontakozásukban.