A férfi abban pillanatban ejtette le a kezében tartott tányért? vázát? kristálypoharat? mikor befordulva a sarkon elautóztam mellette.
Magas volt, sötét inget viselt és baseball sapkát.
Ijedt arccal, fejét fogva nézte a földön heverő cserepeket.
A mellette álló nő neeeein felkiáltással, bosszús arccal nézte az eget.
Mennyi részlet megmarad az emberben!
Az az egy másodperc milyen hosszú idő!
Elég tanúja lenni egy ember ügyetlenségének, hibájának, bűnének.
Elég ezután erről felismerni, erre emlékezni, őt mindörökre avval az egyetlen pillanattal azonosítani
amikor összetört,
amikor összetöretett.
2 comments:
Nagyon szép csészék, vigyázz rájuk.
Ölellek Márta!
Post a Comment