Ünnep.

Vettem a napokban - impulzusvásárlás! - egy hosszú fényfűzért. Azóta titokban kerti partit tervezek. Barátokkal, finom étellel, jó idővel, jókedvvel, lassan leszálló nyári estével, csillagos égbolttal. És fényfűzérrel. Most még hideg van. Esik az eső, s a karanténszabályok is még érvényben vannak.
Van ünnep, amihez idő kell, amire várni kell, amit hosszasan lehet tervezni.
S van, ami rögtönzött. Mindig máshogy hívják. Például esőünnepnek, ha esik az eső.
A remény, ami nélkül élni nem lehet, nem mindig színes, nem mindig hangos. Néha tétova, csendes, mindennapi. Nem mindig nyilvánvaló, s néha - a rendelkezésre álló erőhöz, egészséghez mérten - kifejezetten túl sok vesződség jár vele. Terhe van. Törékeny. Várat magára. Dacos. Ha nincs rá oka, addig keres, míg végül talál, legalább egyet. Csakazértis ünnepel: az élet ünnepét, naponkénti szívünnepet.