Az ógörög nyelvben több szó is létezik a szeretetre.
Philio - a barátok iránt érzett szeretet.
Philautia - az önmagunk iránt való együttérzés és elfogadás.
Pragma - kitartó szeretetet.
Eros - szenvedélyes, a másik iránt testi vonzódást érző szeretet.
Storge - a család iránt érzett szeretet. Az a fajta érzés, amit egy medve mama érezhet a kicsinyei iránt, akiket az élete árán is megvédene minden létező és nem létező bajtól.
Agape - feltétel nélküli, isteni szeretet.
A szeretet megünnepléséhez nem kell egy extra nap. De azért örülök neki. Segít leporolni a kincset, ami van. Mert mindenütt ott van. Minden üzenetben, ami a telefonomra érkezik. A postaládában, reggelenként a tükörben, minden elmosogatott tányérban, minden csókban, a szélvédőn a jégvirágban, minden fájdalomból felfakadó könnyben, féltésben. Aminek valódi értéke van az életben, az vagy nagy szeretetből, vagy nagy szenvedésből fakad. Legtöbbször e kettő kézenfogva jár.
Néhány nappal korábban visszamentem dolgozni, mert tudom, mekkora teher van mindenkin az irodában így határidők előtt. Volt aki mondta, ne tegyem. Úgysem köszöni meg senki. Tegnap este a főnöknőnk mindenkinek átadott egy-egy csokor rózsát. "Úgy örülök, hogy újból itt van" - mondta. S nem hiszem, hogy csak az elvégzett munkát köszönte meg. Talán erre is van egy ógörög szó. A szeretetre, mely nem vár köszönetet. Mely többet tesz, mint amire köteles. A szeretetre, mely miután minden tönkrement, összeszedi a cserepeket. Mely összevarrja, összeragasztja azt, ami elszakadt. A szeretetre, mely rózsát ültet. Mely mindet hisz, mindent remél, mindent elfedez. Végül minden szeretet ebben az egyetlen egyben oldódik fel, mert a világon ez a legnagyobb, a legmaradandóbb, a legfényesebb.
6 comments:
Én a Pragmát választom a blogod és irántad. Kitartó szeretet. Mióta felfedeztelek azóta napjaim része vagy. Örömmel olvasom a bejegyzéseidet, tanulmányozom a gondolataidat, figyelmesen nézegetem a képeidet. Tanulok belőlük, megtanulom élvezni az életet, akkor is ha néha kicsit nehéz.
Nem csoda, hogy szeretettel vártak a kollégáid, hiányozhattál nekik. Én is úgy hiszem, hogy nemcsak a munkádat köszönte meg a főnöknőd, hanem az egész jelenlévő szeretettelteli, gondoskodó, törődő lényedet.
Örülök, hogy újra jelentkeztél.
Csodásak a képeid s nagyon beszédesek
Kedves Márta! A jégvirágos képedet nézve Márai napokban olvasott sorai jutottak eszembe. Bár Neked ezt pont nem kell mondani:
"Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között. Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi "célszerű", mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra! Nézd a jégvirágot, és szállj magadba."
Nagyon hiányzik a mai központi fútéses, dupla ablakos lakások világában a jégvirág. Régen a lépcsőházunk szimpla ablakán olyan szépek "nyiltak."
Vigyázz magadra! Ne erőltesd azért túl magad, nehéz napok vannak mögötted.
Ma újraolvastam a 3. zinedet, olyan csoda. Sajnos az első 2ről lemaradtam, pedig szívesen beszerezném vhogy. Nincs utánrendelés? :-)
És nagyon várom a 4,5,6,7,8...100 számot is.
És hihetetlen, hogy már dolgozol! Nagyon erős vagy. Vigyázz magadra!
A többekkel értek egyet, még otthon kellene maradnod. A szeretet, magad felé is, magadért. Gyönyörű az a jégvirágos kép, én először azt hittem, hogy egy festmény...Vigyázz magadra!
Post a Comment