hogy előbb-utóbb minden szétesik. A por visszatér a porba. A ruhák, amiket viselünk, elkopnak, szétszakadnak, lyukasak lesznek. A szívek időnként megsebződnek, megterhelődnek. A húsvét előtti böjti időszak azért olyan kedves, mert segít őszintének lenni, szépítgetés nélkül beismerni legalább magam előtt azt, ami van. Sokszor annyira elszántan őrizzük a különböző sérelmeket, mintha örökké tartana itt az élet, s végtelen sok idő állna még rendelkezésre megbocsátani, bocsánatot kérni. A tény, hogy elhívásunk reménységre szól, nem mentesít az elvégzendő lélekmunka alól.
A mindennapi dolgok példabeszéddé válnak, vagy inkább azzá formálom.
Ma kitakarítottam a hűtőszekrényt - legkevésbé kedvenc házimunka! -, s ez eszembe juttatta, hogy ugyanilyen alaposan tartsak önvizsgálatot is. A léleknek is szüksége van a rendre, friss illatra.
Aztán elővettem - legalább egy éve tervezem - a kedvenc ruhadarabokat, melyeket jelenlegi állapotukban nem lehet hordani. A kidobásuk szóba sem jöhet. A kézügyességem nem a legkiválóbb, de tudok varrni, kötni, horgolni, stoppolni, s bármikor hajlandó vagyok különbőző technikákat megtanulni. Több ez, mint téli délutánokat kitöltő foglalatosság. Sokkal inkább életfilozófia. Eszembe juttatja, honnan jövök s hova tartok. A zokni, amit magam kötöttem, nem csak egy zokni, ami helyett bármikor vehetek újat néhány euróért. Ezért megdolgoztam, megszerettem, rengeteget hordtam.
Olyan az Isten országa, mint a kitakarításra szoruló hűtőszekrény. Olyan, mint a javításra váró kötött zokni. Olyan, mint a lassan begyógyuló seb. Mint kereszt alakú jel a homlokon: hamu és végtelen szeretet.
6 comments:
Amikor leülünk a fiaimmal zoknit stoppolni (igen, igen), akkor vannak a legjobb beszélgetések. Jó csendet, felépülést.
A kézügyességed jó, tudsz kötni, varrni, horgolni, stoppolni, dekorációkat csinálni. Mi ez, ha nem kézügyesség?:)
Sokkal jobb a magad kötötte zokniban járni, mert te csináltad, a te munkád van benne, és valóban sok "lélekmunkát" is végzel az egyéb foglalakosságok mellett.
Ez vagy Te, az igazi Márta.
Minden szélnek eresztett szó úgy hat másokra, ahogyan ők épp vannak, éreznek, gondolnak magukban...
A (másoknak tán)nem tökéletesnek látszó szívbéli tárgyak létrehozása jóval több, mint téli délutánokat kitöltő foglalatosság. Sokkal inkább életfilozófia. A zokni, a levél, az ajándék nem csak egy tárgy, ami pótolható, hanem életünk, lényünk lényeges része. Időnk, ezer mozdulatunk, szívrepesésünk (megérkezett?örült?) szeretetünk, egész életünk benne van, és fáj a csalódás, ha elvész a többi közt, ha félredobják a tucathoz, ha nem megy át vele az üzenet is, amit a tárgy jelképez, a lényege...a legislegszebb boríték kiválasztása, a szokatlannak igyekvő címzés, a tartalom jó-szándékú esetlensége ...A böjt elkezdődött, nekem az, hogy lemondjak a visszajelzés reményéről, a válasz nélkül hagyott gesztus elviseléséhez szoktatom magam, a napok számolgatásának sugorgató cincogásáról lemondás (ez a legnehezebb)
Igen, ez nagyon nehéz, az asszimetrikus kapcsolat minden árnyalata... (És néha csak a posta késik.)
Erzsébet, csodálatosan neveled a fiaidat!
Milyen gyorsan telik az idő! Mintha csak most írtad volna az adventi bejegyzéseket! :)
Post a Comment