Hogy középszerűnek, szürkének és fáradtnak érzem magam, az tulajdonképpen annak a következménye és egyben oka is, hogy nem használom teljes szívvel-erővel mások javára és szolgálatára azt, amim van. Annak a pici közösségnek (és minden más közösségnek az egész országban) az istentiszteletein, melyeknek a megszervezésében több-kevesebb odaadással mi is részt veszünk, nincs megengedve a közös éneklés. Egy-két személy énekelhet-zenélhet, a többiek csak hallgatják. Én eredetileg nem szerettem volna ebben részt venni, egyrészt nem elég erős hozzá a hangom, másrészt nehezemre esik kiállni emberek elé. Aztán egyszer mélységesen elszégyelltem magam, mikor láttam, mennyire fáradt az a személy, akire így az egésznek a terhe hárult. Rájöttem, ebben a helyzetben az én adottságaimnak, félénkségemnek egyszerűen nincs jelentősége. Mert ez az egész nem rólam szól. Nem is az a kérdés, van-e valami, amiben tényleg jó vagyok - szerintem rendben van, hogy éppen semmi sem jut eszembe -, a kérdés inkább az: ott van-e még bennem az a mély vágy, hogy kifejezzem, továbbadjam az ajándékokat, amiket az életemben kaptam...Ez az igazi kincs, a legjobban erre kell vigyázni. Nem vagyok annyira beképzelt - mindig inkább ennek az ellenkezője fenyeget -, hogy ne tudnám, mások milliószor jobban írnak, beszélnek, dolgoznak, énekelnek, főznek nálam. Teljesen rendben van, ha nem vagyok elégedett magammal. Nem az önmagammal való elégedettség által védem a szívemet. A szívemet hálával védem, és a világ(om) iránti szolgálattal.
15 comments:
Nem értek egyet veled!
Sose becsüljük le a teremtő nekünk adott kegyelmi ajándékait!
Rád gazdagon árasztotta áldását!
Egyetértek veled, hogy gazdagon árasztotta...de mi pontosan az áldás? Tehetség? Gazdagság? Intelligencia? Lehetőségek? Mert akkor nem mindenkire egyformán árasztotta. Az áldás valami más kell legyen.
Igen, én is arra törekszem, hogy ne becsüljek le semmit, ami van, pont erről próbáltam gondolkodni, hogy a napok valóságában hogyan működik...
https://www.facebook.com/nyitottakademia/posts/3882588721763999
Én már nem tudom, hogyan kell jól kommentelni (tényleg össze vagyok zavarodva!), de le kell írnom, hogy nagyon jól írsz. Ezt is kaptad ajándékba sok minden mellett, és szerencsére ezt tudod adni az olvasóidnak. Nem hiába téblábolok én is mindig itt nálad.:) Lenyugszom, elgondolkoztatsz, szeretem a képeid is, adod, amire szükségem van. Másnak is adni tudod, ebben biztos vagyok. Mert te ilyen vagy, tudsz adni abból mások örömére, ami neked adatott, miből sok, miből kevés, és hidd el, hogy jól csinálod.
Én csak a blogodból tudom megkapni, amire tőled neked szükségem van, a körülötted élők pedig megkapják, amire nekik van szükségük. Mert igenis sokat tudsz adni abból, amit kaptál. Hidd el magadról!
Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e most, de megtettem, és nem bánom. Jó, hogy vagy az éltemben! Ez számomra a lényeg.
Azt akartam írni, hogy: "amire tőled nekem szükségem van". De itt lányos zavaromban össze-viszaírok.:)
💛
töröltem a hozzászólásom, nem szeretném, ha félreértenétek, és emiatt nem mernétek kommentelni, és bocsánat
Gyanítom kevés ember tud nálad szebben írni.
De kár, Kati, hogy letörölted a kommentet, annyi jó dolog volt benne...nem tudtam rá azonnal válaszolni, egész nap foglalt voltam...válaszolok rá emailben.
Köszönöm nektek a megerősítést, hogy valóban ad valamit ez a blog, néha teljesen elbizonytalanodom. És arra is gondoltam, talán más is van, aki azt hiszi, nincs szükség arra, amit adni tud...de ha ezen túllépek, túllépünk, valahogy újból ragyogó kezd a szem, a szív...💛
Drága Márta! Nekem rengeteget ad a blogod, írásaid, képeid, kedvességed! Köszönet és hála érte! Üdv. Márta Budapestről
Oh, kedves Márta🧡 lassan 10 éve, hogy ráakadtam a blogodra... azelőtt se és azután se jött szembe velem még egy ilyen szívet - lelket melengető blog. A tieden kívül még olvasok úgy 2-3 blogot, DE a tied az egyetlen amelyet minden nap megnézek. Most is már másodjára olvasom el ezt a bejegyzésedet.
És meg szeretném erősíteni az előttem szólókat, igenis HIDD el magadról, hogy Te milliószor jobban írsz, beszélsz, dolgozol, énekelsz, főzöl másoknál.
Ölellek!
Piroska
...ha csak egy mondatot írhatnék az egyéniségedről, ez lenne: minden kivirágzik, amihez csak hozzányúlsz. (ld. 2021.02.25-i bejegyzést, a rámába befogott fehér, kicsit megfoszlott kispárnahuzat megjavítása, újragondolás.)
Egy "a" betű lemaradt a szó végéről: újragondolása.)
Az utolsó mondatod: ha tudnàd, mennyit jelent nekem...köszönöm.
Post a Comment