Kinyitni az ablakokat. Ha már itt tartunk, a szemeket, füleket is kinyitni, s időnként, a mostaninál mindesetre gyakrabban a számat is. És természetesen a szívemet, onnan indul ki az élet. Vár rám az élet, és tőlem is még joggal elvárható ez-az. Nincs okom panaszra, jól vagyok. Takarítok, főzök, várok, varrok, válaszolok, dolgozok, néha itthonról. Ez az az élet, amit szeretek, amit választottam magamnak.
Szívesen utaznék. Szívesen lennék emberek között, s néha úgy unom ezt a gyönyörű, magányos erdőt, ahol csak mi, kutyatulajdonosok találkozunk egymással. Úgy unom az itthoni tennivalókat, halogatom őket egyik napról a másikra.
Aztán a nap folyamán - magától! - megnyílik valahol egy láthatatlan ajtó. Beoson rajta egy játékos, várva-várt kis szellő. Felkavarja a mindennapok szürke porát. S én, mint aki felébredt, odafordulok az élet felé. Elfogadom azt, amit itt és most kínál. Small talk-ot vásárláskor a kasszánál. Az autóban bekapcsolom a rádiót, épp bejátsszák a Marson leszállt új szonda által küldött hangfelvételt: néhány másodpercnyi szélfúvást. (Majdnem megkönnyeztem.) Itthon főzök egy egyszerű levest. Bejelentkezek az online imaórára, amin - pontosan az online-sága miatt - több, mint egy éve nem vettem részt. Nem azért, mert most hirtelen kedvem lett hozzá. Inkább azért, mert pontosan tudom, mennyire hajlamos vagyok a bezárkózásra. Jól elvagyok magamban, magamnak. A világnak ebben a sarkában, ahol lakom, már december közepétől kezdve a legszigorúbb lezárások vannak. A műtétem miatt amúgy sem mentem szinte sehova. Belefáradtam.
De éppen ezért:
Nem elfelejteni minden reggel felhúzni a redőnyt!
Nem elfelejteni kinyitni az ablakokat, a szíveket!
Nem elfelejteni odafordulni az élet felé!
4 comments:
Írtál, megvan a napi öröm adagom.:) Nyisd is ki a láthatatlan ajtódat kis szellőre, mely felkavarja a mindennapok szürke porát. Mondom én, aki visszafogott vagyok, én is jól elvagyok egyedül, magamban, magamnak, ahogy írod, de ugyanakkor kell a másik is, mert tudja azt adni, amit én örömmel elfogadok. Köszönöm minden írásodat, a képeidet. Nyitva állok rájuk mindig.
Javulást kívánok, pihenj is!
A Mars-videón én (is) bőgtem. :) Nálunk templomba lehet menni, most oda járunk, kedden este, vagy csütörtök este, soha eszembe nem jutott volna, mert hát kinek van rá ideje, ugye. :) Na, most akad.
Hát ezt az írásodat ismét megkönnyeztem, mintha rólam írtad volna...
On-line istentisztelet vasárnap délelőtt, imaóra vasárnap este.
Magány is van - néha több is a kelleténél.
De a héten nagy adagban jött a napsugár is, unokás délutánunk volt, és oly édesek voltak, hogy túlbuggyant bennem a hála.
Post a Comment