Wednesday, February 3, 2021
Egy-egy különösen
nehéz - vagy épp ellenkezőleg, nagyon is izgalmas, sikeres, felemelő - időszak után mindig mély békét találok a mindennapi feladatokban. Éppen azokban, melyeket egyébként csak úgy mellékesen végzek el, két fontosabbnak tartott tennivaló között. Körülnézek, mit találok a hűtőszekrényben, s ezekből levest főzök. Napok óta esik az eső, a kinti szürkeség gyönyörű, homályos fénybe vonja a konyhát. Olyan szép, mint egy templom. Most ez az egyetlen hely, ahova vágyom. Csak állni a tűzhely mellett s időnként megkeverni a lassan fővő levest.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Olyan szépek a képek!
Nagyon hangulatos írás. Jó, hogy már otthon vagy.
Szemnek, szívnek melengető! Köszönöm.
Drága Márta! Nagyon örülök, hogy otthon vagy és újra írsz! Kikövetkeztettem, hogy mi történt Veled és sokat gondoltam Rád nagy szeretettel! Szívből kívánok jó egészséget, gyors felépülést! Hogy a rossz után, most következzen a jó. Mert Te a legjobbat érdemled! Sokat segítesz az írásaiddal, amiért nagyon hálás vagyok Neked. Mikor az én kislányom volt beteg, te ismeretlenül is szép képeslapokat küldtél neki ajándékba. Amikre leveleket írt a nővérének és így tartották a kapcsolatot akkor a kórházban. A nővére a mai napig őrzi őket... Remélem ott tudok lenni majd a könyvbemutatódon Budapesten és személyesen is köszönetet mondani Neked! Bízom benne, hogy egyszer sor kerül rá. Addig is örömmel olvaslak és sok ölelést küldök Neked virtuálisan! Szeretettel, Márta Budapestről
Szavaid által, ünneppé válik még a főzés is!!
Olyan szépen írtad le, köszönöm!
Újra itt vagyok nálad, minden sorod nyugtatólag hat rám. Eddig is előfordultam blogberkekben, de mióta újrakezdtem a blogom, azóta még többet. Hozzád mindig benézek, hogy van-e valami új, ha nincs, kicsit vissszaolvasok. Egyszerűen jó itt lenni. Köszönöm.
Post a Comment