a július folyamán majd minden nap írok a blogba meglepetésként amolyan rövid, képeslap-szerű bejegyzéseket. Terveztem minden nap legalább 10 km-t biciklizni, sokat olvasni, kertészkedni, tartani a kapcsolatot a barátaimmal.
A valóságban nem írok minden nap bejegyzést, másfél hete nem voltam biciklizni, néha olvasok, néha nem, sajnos sokszor csak egy-két perc jut a barátaimra. Esténként képtelen vagyok végigjátszani egy-egy hosszabb társasjátékot, annyira elálmosodok.
Viszont az-az egy-két bejegyzés valóban szép. Az az egy-két perc valóban ragyog. Még nem ért véget a nyár, még meg lehet írni néhány képeslapot. Nemrég találtam útközben két szál földre esett levendulát, felvettem s sietve a táskám zsebébe tettem őket. Majd csodálkoztam, mitől van olyan megnyugtató, csodálatos illata a maszknak, papírzsebkendőnek, könyvnek, füzetnek...
Mindig az egészen apró kedvességek teszik felejthetetlenné a napokat. A nagy elhatározásokat - úgy látszik, az idei nyár már csak ilyen - szinte soha nem tudom valóra váltani. Az észrevétlenek, az útközben kialakulók változtatják meg kézzelfoghatóan a világomat.
3 comments:
Mindig sok terved van, és ha nem valósul meg mind, ne bánkódj! Egyszer mindennek eljön az ideje. Mondjuk, azt nagyon sajnálom, hogy július folyamán nem írtál majdnem minden nap a blogodba, az lett volna nekünk a júliusi adventi kalendáriumunk. Nagy örömünkre szolgált volna. Bár, akkor minden nap írsz, és olyan jó olvasni őket. Még van a júliusból, még megvalósíthatod ezt a tervedet.:) A bejegyzések valóban szépek, olyan jó itt lenni.
Én is szoktam tenni a táskámba levendulát, átveszik az illatukat, amik bennük vannak.
Kívánom, hogy az észrevétlen, apró kedvességek valósuljanak meg a te és a mi örömünkre is.
Még fele a júliusnak hatra van úgyhogy hajrá. Várom a levendula szagú megnyugtató írásaid!
Az utolsó mondatodat feljegyeztem magamnak…
Post a Comment