Júliushoz képest szokatlanul hűvös a mai reggel, gyapjúzokniban, karácsonyra kapott hatalmas sálba burkolózva kezdem a napot a balkonon. Éjfél utánig olvastam, utána sokáig hallgattam még a nyitott ablakon át az aszfaltra zuhogó esőcseppeket. Reggelre felhővé váltak fölöttünk, körülöttünk. Hideg szellő lobogtatja a hajtincseimet, karnyújtásnyira tőlem páracsomókat sodor el előttem, tenyerem képtelen feltartóztatni őket.
Az éjjel kiolvasott könyvben* olvastam azokról a különleges pillanatokról az ember életében, amikor valami kivételes éberségből kifolyólag tudatában van annak, hogy itt minden megváltozhat. Amikor felismeri a pillanat jelentőségét és képes felülemelkedni önmagán. A félelmén, a féltésén, a kényelmén, a beidegződéseken, az előítéleteken, a be nem vallott bosszú édes lehetőségén. Nem kell itt egetrengető dolgokra gondolni. Néha csak annyit jelent, hogy felszólalok az igazságtalanság ellen csupán csak azért, mert ott van a gyermekem, s ő emlékezni fog rá, tőlem függ, hogy mire, a bátorságomra vagy a gyávaságomra. A szeretetemre vagy a gyűlöletemre. Talán csak annyit jelent néha, hogy nem teszem szóvá a társamnak, mennyire bosszant a viselkedése, mert hirtelen tisztán látom, mennyivel fontosabb ő maga, hogy itt van mellettem. Ezek az igazán különleges pillanatok, a magvetés pillanatai. Általában mindenféle taps és elismerés nélkül suhannak tovább, mint a pára a házunk előtt egy ilyen borongós, hideg reggelen.
De néhány év múlva, néhány évtized múlva, talán csak akkor, amikor már nem is leszek, kicsírázik. Szárba szökken. Virágba borul. Gyümölcsöt hoz. Otthont, családot, közösséget, emberséget teremt, egy a mostaninál kedvesebb világot.
Minden pillanat, melyben felismerem a ragyogó lehetőséget, vetőmaggá válhat a kezemben. S bár magamnak is szükségem van a mindennapi kenyérre, van amit nagy lendülettel és reménnyel elszórok az előttem elterülő földre. Amim van, belefektetem a jövőbe. Legyen az utánam jövőknek is miből megélni.
* Bendict Wells, Vom Ende der Einsamkeit
8 comments:
De jó! Köszönöm ezeket a gondolatokat :) Hédi
Istenem, Te Márta! Tükört tartottál ismét elém… köszönöm 💚
Kiszakítottál ismét a számok világából. Elgondolkoztatsz, úszunk a szavaiddal. Ha létezik olyan, hogy az élet tengere, akkor elmerültem most benne egy kicsit. Csodaszép napot kívánok neked :)
Nem anonymus: Asztalos Éva
Milyen elgondolkodtató sorok. Minden bejegyzésed után hosszan ülök a számítógép előtt, majd újra és újra elolvasom az írást. Aztán visszatérek hozzá másnap, majd később is.
Szökkenjen szárba minden tetted, legyen példa mások számára! Ezt kívánom.
nekem olyanok a tetteid, mint a gyógyszer (képtelenség megköszönni)...nem is a szépen megalkotott gyönyörű mondataid, hanem a kiapadhatatlan kedvességed ...AZ előbb...mindennel előbb
hogy tetszikelsz egy instagram-fotómat, hogy elmentek a kutyussal kerülni egyet még eső ellenére is, hogy kedvességet adsz, és hogy megbízható a lényeged, és hogy tántoríthatatlanul bízol abban, amit csinálsz: a hitben-reményben-szeretetben...a tetteiddel
💛
Ez nagyon szép. Azt hiszem, ez a magvetés ad értelmet az életnek (mármint tudom én, hogy minden élet értelmes, a fűszálé is, ami holnap tűzre vettetik, mert Isten adta az életet mindannyiunknak... de nekünk, felnőtteknek, ugye, még ezen az ontológiai értelmességen túl is, a tetteinkkel is értelmet kell adnunk az éveknek, amit itt eltöltünk. És ha valami, hát akkor ez, a magvetés az egyetlen értelmes cselekedetünk).
Nagyszerű!
Post a Comment