a mai téma az evangélikus útmutató szerint, amit évek óta használok, s míg a magyar fordítás többek között az "engedékeny" szóval jellemzi, a német nyelvben ugyanez a befogadókészség fogalmával van kifejezve, azzal a belső hozzáállással, mely nyitott a tanításra, a kijavításra, a kritikára. Die Weisheit von oben ist bereit, sich etwas sagen zu lassen. Gyerekként, tinédzserként ki nem állhattam, ha a felnőttek olyasmiket mondtak, hogy majd meglátom én, ha annyi idős leszek, mint ők. Kikértem magamnak, ha valaki csak azért, mert régebb óta van a világon, elvárta, hogy az ő tapasztalai mentén éljem az életem. S magamban nagyon élesen elítéltem, ha azok, akik tanítani akartak, saját maguk sem feleltek meg a tőlem elvárt értékeknek.
Ma már csendesebb vagyok. Az idősebbek felé is, a fiatalabbak felé is. Tanulni főleg ez utóbbiaktól tanulok. Úgy érzem, az ő szívük még tiszta. Friss. Fair. Még látják azt, amit én, a nagy tapasztalatgyűjtésben, már nem mindig látok.
Az erdő legszélén levő házban élő család főjét már évekkel ezelőtt elneveztük - nem túl kedvesen, nem túl nagy bölcsességgel - egyszerűen csak "morgós fickónak". Mert szemmel láthatóan idegesíti, hogy az erdei út túl közel van a házához, zavarják a más út híján ott elhaladó emberek. Ha köszönünk neki, soha nem köszön vissza. Múlt héten újból elsétáltunk a háza mellett, s kiszaladt hozzánk a véletlenül szabadon kószáló, amúgy gyönyörű kutyája. Fiatal, nagyranőtt állat, ugrálós, akárcsak a miénk. S mikor kijött, hogy visszavigye, csak azon igyekeztem, hogy minél hamarabb továbbmehessünk. Utólag mondta a lányom, észrevette, nem is köszöntem. S hogy úgy emlékszik, mindig arra tanítottam, azokat kell szeretni a legjobban, akik látszólag nem érdemlik meg. S még arra is, a saját kedvességünk nem függhet attól, viszonozzák-e vagy sem.
A felülről való bölcsesség engedékeny. Nem túl büszke meghallgatni a feddést. Befogadóvá teszi önmagát a kritikára, a javításra, a tanításra. És semmiképpen sem engedi meg, hogy útközben keménnyé, kérlelhetetlenné váljon a szíve.
* A gyönyörű rajzot a főnöknőm három éves kislányától kaptam ajándékba, váratlanul.
8 comments:
“… azokat kell szeretni legjobban, akik látszólag nem érdemlik meg…” ez most fején találta nálam a szöget 🙏🧡 köszönöm drága Márta!
Súlyos nagy gondolatokat hoztál ma. Elméláztam kicsinyt róla:
Úgy hiszem, az általános értékek is egyedi módon tudnak megnyilvánulni adott aktuális kapcsolati szituációban. Az egyes emberek egy-egy reagálása olyannyira színes, ahogy nincs két egyforma történés sem. Szeretem, hogy mindenfélék vagyunk, és mindenféle eseményekre is sokféleképpen reagálunk...és mi magunk is többféleképpen fogadjuk az információkat az adott helyzetben...Vannak érzelmileg éretlen(ebb) emberek, a távolságtartó, céltudatos, "rendes" emberek, akik a közhelyek mögé menekülnek, ha erős érzelmekkel kéne szembesülniük, védekeznek az intimitással szemben, és "jobban tudják" mit kell(ene) tenned, mert így könnyebb nekik...és többnyire igyekeznek minden adódó helyzetben ennek megfelelően viselkedni. Az érzelmileg érett emberek ezzel szemben nem félnek az érzelmeiktől, képesek megérteni és elfogadni, ha pl. annyira megijednek egy szituációban, hogy elfelejtenek köszönni, de ettől nem lesznek kevésbé-kedves emberek, sőt tudatosabban értik a szituációban született félelmeiket. A Felülről Való Bölcsesség megengedi, hogy ne legyél tökéletes, és arra való törekedés közben csomó más érzelmek is jelen vannak az adott helyzetben: a megilletődés, a gyorasntúlleniakarás, a gyerekemféltése (ne morogjon megint MorgóÚr)...Az a jó, hogy ezt meg tudtátok beszélni, és ezzel felvértezted magad - és a gyerekedet - a legközelebbi találkozáson kevésbé legyél megilletődött egy hasonló szituban. Az érzelmileg érett emberek a problémákat felvállalják, és tudatosan igyekeznek segíteni a megoldáson, nem alakoskodnak, és nem rántanak elő közhelyeket. Nem kell szeretni Morgósfickót, ha még nem vagyunk készen rá, de legyünk nyitottak, hogy az ő érzéseit is MEGÉRTSÜK úgy, mint saját magunkét.
Régen sokat beszélgettünk ilyen helyzetekről, s ezt később hasznosítani is tudták-tudják a munkahelyükön, iskolában, örültem, hogy eszembe juttatta, s hogy nem kell a bölcs, idősebb, tévedhetetlen személy szerepében tetszelegnem...lassan megérünk talán...:)
♥
nem pontosan értem a válaszodat...Én hibám, nem volta egyértelmű az előző hsz-m.
1. Amikor azt írtad, hogy "Gyerekként, tinédzserként ki nem állhattam, ha a felnőttek közhelyeket mondtak" :erre válaszoltam, hogy érzelmileg éretlen emberekkel (is) találkoztál, akik ezzel védekeztek.
2. a konkrét szituban (azt hittem csak a legkisebb lányoddal voltál a Morgós Úr kutyás szitujában) meg azért mondtam, hogy biztos vagyok benne, ezt az esetet sikerült megbeszélnetek, hogy nem kell azt mondani, szeretitek azt az embert, aki szorongást okozott, de sokat tanulni az ilyen találkozásokból a magunk érzelmeiről...
3. az, hogy őszintén megismertétek az adott szituban az előjövő érzéseiteket, nem egyenlő azzal, hogy tévedhetetlen személy szerepét kell eljátszani, Pont, hogy épp az őszinteséget és a változásra való képességet lehet ilyenkor szeretni, azt, hogy megértitek a fickó hangulatát...(bár lehet, hogy engem éreztél most okoskodónak, a "lassan megérünk talán"-nal kicsit erre véltem) és elnézést is kérek gyorsan , és azért is bocsi, hogy ennyire szeretek itt beszélgetni veled :D
lassan érő típus vagyok :)))) már lezártam a pcmet, leheveredtem olvasni, és továbbbeszéltél hozzám: MOST kezdem megérteni, hogy a posztod arról szól(hat?)ott, hogy tinikorodban a tekintélyelvű "felettesek" megmondták mi a tuti, most pedig a lányod egy közös szituban történtek után tett fel olyan kérdéseket, amitől úgy érezted, a számonkérése (feddése) tanított téged
köszönöm
♥
:))))))))))))
valami ilyesmi, igen, hogy az embert mindig tanítani akarják, és hogy lassan megérkezek oda, hogy el is tudom fogadni (s egyébként azt is tudom, hogy igazuk volt annak idején a felnőtteknek:)...engem vigasztal a tudat, hogy nem az a bölcs, aki mindent tud és mindig okosan reagál, hanem akivel lehet beszélni
Nagyon köszönöm!!! Nagyon jólesett olvasni - igaz, letisztult gondolatok... bölcsességet adsz át. Hédi
Post a Comment